Kat Ailes: Gondterhes nyomozók (Gondterhes nyomozók #1)

 

Egy könnyed, de izgalmas krimivel mutatkozik be a magyar olvasóknak Kat Ailes a General Press Kiadó jóvoltából.
Tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv, ha követed turnénkat, és részt veszel nyereményjátékunkban.

General Press, 2024

368 oldal

Fordította: Pejkov Boján

Goodreads: 3,75

Besorolás: krimi

Izgalmas, ​üde és észvesztően humoros elsőkrimis bemutatkozás egy csapat detektívvé avanzsáló kismamáról.

Alice és a párja, Joe számára az álmos kis falu, Penton ideális helynek tűnik arra, hogy ide költözve maguk mögött hagyják a londoni nyüzsgést, és felkészüljenek az első gyermekük érkezésére. A férfi talán így megismerkedhet végre a kétkezi munkával, Alice pedig a lekvárfőzés gyönyöreivel. Ám a vidéki idill képe hamar darabokra hullik, amikor a kis boltban, ahol a szülésfelkészítő tanfolyam zajlik, holttestet találnak, az ügyben pedig ők maguk is gyanúsítottakká válnak…

Alice és a kismamatársai hamar a kezükbe veszik az ügy felgöngyölítését, a nyomozásban pedig segítségükre van a lány minden lében kanál kutyája, Helen is. Az elszánt, ám jóslófájásokkal küzdő detektívjelöltek rájönnek, a látszólag unalmas falu múltja sokkal több titkot és izgalmat tartogat, mint azt elsőre gondolták volna. Az események felgyorsulnak, amint felfedeznek egy erdő mélyén élő hippi kommunát, és felszínre kerül egy sok évvel ezelőtt történt, rejtélyes haláleset is. De vajon képesek lesznek kibogozni a szálakat, és tisztára mosni a nevüket, mielőtt kezdetét veszi életük következő nagy kalandja?

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit is vártam ettől a regénytől, de azt biztos, hogy bőven túlteljesített rajta. Nagyon régen nem olvastam ennyire humoros, vicces, nevettető történetet, még akkor is, ha a műfaja krimi és van benne gyilkosság (nem is egy)és egy jó nagy adag megoldandó rejtély is.

Alice és párja, Joe, úgy döntenek, hogy maguk mögött hagyják Londont és valami nyugodt, vidéki, zöld helyet keresnek, ahol felnevelhetik majd a hamarosan megszületendő gyermeküket. Az erre kiválasztott hely Penton lesz, egy álmos kis falu, amiről persze nagyon hamar kiderül, hogy nem is olyan nyugodt hely.

Meg is találják az "álomházukat", odaköltöznek, magukkal viszik a rettentően neveletlen, szabadelvű kutyájukat, Helent is - róla még később majd mesélek.

A kibérelt ház természetesen nem olyan, mint amilyet szerettek volna, a falu lakói közül többen foglalkoznak ezoterikus dolgokkal, mint kellene, a közeli erdőben egy kommuna él és még sorolhatnám.

Alice persze próbál keresni egy kismama csoportot, hiszen hamarosan szülni fog. Talál is egyet, ami fura keveréke a hagyományos és az ezoterikus megközelítésnek. Az első szülésfelkészítési órán az egyik kismama meg is szül, a szülés közbeni kavalkádban pedig a földszinten lévő bolt tulajdonosát valaki megöli. Ez persze azonnal összehozza a kis társaságot és a kismamák úgy döntenek, hogy megpróbálják kideríteni a bűnügyet.

A kis társaság nagyon színes, van benne egy leszbikus pár, van benne egy kemény környezetvédő magányos anyuka és egy újgazdag párocska. A nagy különbségek dacára, a kis csapat hamar baráti társasággá válik és belevaló nyomozó lesz belőlük.

Természetesen nem lehet kihagyni a csapatból Helent sem, a fenn említett kutyát, aki bárhol megjelenik akkora kavalkádot okoz, hogy a barátnők első mondata, bármilyen gyűlést, közös programot szerveznek, hogy "Helent ne hozd!".

Ez a regény önmagában egy nagyon átlagos történet lenne, de az, ami különlegessé teszi, az a rengeteg humor, ami átszövi az egészet. Alice egy ízig-vérig londoni, nagyvárosi lány, akit szó szerint arcul csap a vidéki élet. Ja és persze a kismamaság is. Imádtam, ahogy kommentált mindent, ami történt vele, akár egy kutyasétáltatásról volt szó, akár egy szülésfelkészítő tanfolyamról, akár A SZÜLÉSRŐL, amibe a történet elején csöppennek bele. Sokszor annyira nevettem olvasás közben, hogy a párom is megkérdezte, hogy mit olvasok, mert ennyit már régen hallott nevetni könyvvel a kezemben.

Természetesen ott van a gyilkosság és a nyomozás is, de őszintén szólva ez engem már egy idő után vajmi kevéssé kötött le, mert egyre zavarosabbak lettek a szálak, olyan volt végül, mint egy brazil szappanopera. A poén lelövése nélkül - szinte mindenki ismert mindenkit / rokona / barátja / barátnője / lánya / testvére volt valakinek, én tényleg elveszítettem a fonalat. De nem túlságosan zavart, mert a szerző olyan humorosan tálalta az egészet, hogy anélkül is nagyon jól szórakoztam, hogy maga a gyilkosság kiderítése érdekelt volna.

A történet vége? Természetesen kiderül, hogy ki a gyilkos, de kit érdekelt? (engem túlzottan nem:). Én simán szívesen olvastam volna tovább ennek a kisvárosi társaságnak az életét. Hiszen, ha ennyire humorosan tudták tálalni a kismamaságot (annak minden pozitívumával és negatívumával együtt), akkor a baba születése utáni kaotikus állapotok valószínűleg ugyanilyen hangulatú történetet eredményeznének.

Úgyhogy én nagyon várom a regény második részét és ajánlom a könyvet mindenkinek, aki városból vidékre költözik, esetleg élete első babáját várja (bár őket humoros, de elég életszagú, néha elrettentő leírások várják itt) vagy kíváncsiak arra, hogy egy kismamákból álló csapat, hogyan képes kinyomozni egy gyilkosságot. Vagy egyszerűen csak azoknak, akik  egy humoros történetre vágynak!

Borító: Figyelemfelkeltő, épp olyan, mint a történet

Kedvenc karakter: Alice, Helen és a kis terhes csapat

Szárnyalás: a mindent átszövő humor

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: leginkább a humor szövi át az egészet

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Szeretitek a kutyákat? Mert mi nagyon, és a történet hősnője is, hiszen egy Helen nevű, kicsit lökött agara van. Turnénk minden állomásán egy kutya fotóját találjátok, a feladatotok az, hogy felismerjétek a fajtát és a választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 24 - Betonka szerint a világ
Április 26 - Kelly és Lupi olvas
Április 28 - Olvasónapló

Amie Kaufman, Meagan Spooner: Their Fractued Light - Megtört fényük

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Vörös pöttyös

552 oldal

Fordította: Gáspár Enikő

Goodreads: 4,10

Besorolás: YA, sci-fi, romantikus

 

Bátorság ​és remény az emberiség legsötétebb órájában.
Egy évvel ezelőtt Flynn Cormac és Jubilee Chase összehozták a mára hírhedtté vált Avon Közvetítést, melyben arra kérték a galaxis lakóit, hogy tanúskodjanak a bolygójuk védelmében, és óvják meg a pusztulástól. Egyesek szerint Flynn őrült, mások összeesküvésekről suttognak. Senki sem tudja az igazságot.
Egy évvel korábban Tarver Merendsen és Lilac LaRoux túlélt egy szörnyű űrhajóbalesetet, és most kétféle életet élnek: egy nyilvánosat, a kamerák előtt, egy másikat pedig elrejtve a világ tekintete elől.
Most, az univerzum közepén, a Korintosz bolygón ők négyen találkoznak két új játékossal, akik a LaRoux Industries ellen harcolnak. Gideon Marchant tizennyolc éves számítógépes hacker – zseniális, és igazi városi harcos. Mászik, ereszkedik, átverekszi magát a legjobb biztonsági rendszereken is, hogy olyan helyszíni hackeléseket hajtson végre, amelyekre mások gondolni sem mernek.
A gyilkos mosolyú Sofia Quinn pedig képes mindenkiből kicsalogatni pénztárcáját, autóját vagy bármi mást, amire csak vágyik. A LaRoux Industriest tartja felelősnek apja rejtélyes haláláért, és mindenáron bosszút akar állni.
Mindkettejüknek megvan a maga oka arra, miért akarja lerombolni a céget, de egyikük sem bízik a másikban. Hogyan leplezhetik le a titkot, amit az LRI olyan kétségbeesetten próbál elrejteni?

 

Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, megérdemel egy kis visszatekintést az első két rész. 2016. márciusában írtam hatalmas lelkesedéssel az első részről, a These Broken Stars-ban Lilac és Tarver párosát örökre a szívembe zártam. Az Icarus lezuhanása, a megmenekülésük, az elhagyatott bolygón való küzdelmük a túlélésért, a suttogó hangok misztikussága mind mind megalapozta a rajongásomat a szerzők és a történet iránt. A leírások lenyűgözőek voltak és az éles fordulat a végén engem függővé tett. Két és fél év múlva, 2018. novemberében jött a This Shattered World, mely merőben új helyszínen, a mocsaras, mindig borús Avon bolygón indult. Flynn a lázadók egyik vezetője, Jubilee pedig százados a katonaságnál, kettejüket összekötötte a vágy arra, hogy békés úton akarták megmenteni a bolygójukat. Őszintén szólva már teljesen lemondtam a befejező részről, miután újabb öt év telt el, de valami csoda folytán tavaly év végére kijött a Their Fractued Lights, ráadásul újra eredeti borítóval. (A második résznél ez nem jött össze.) Most már sajnálom, hogy nem vettem azonnal előre, és csak most olvastam el, mert igazán méltó lett az eddigiekhez a befejező rész, imádtam minden sorát.
Időben egy évvel vagyunk a második rész után. Kezdem azzal, hogy lenyűgözött a Korintosz felépítése. Itt van a LaRoux Industries központja, egy hatalmas többszintes város teríti be szinte az egész bolygót. A felszínen folyik a hétköznapi élet, a hivatalok, stb, és itt élnek a gazdagok, modern felhőkarcolók luxuslakásaiban. Az alsóbb szinten pedig a szegényebb munkásosztály lakik, ide nem ér el semmilyen természetes fény. Jól el is lehet tűnni, például Gideon, a hacker is itt tartja fenn a titkos bázisát, gyűjti az információkat LaRoux ellen. Egy rendezvényen fut össze Sofiával, aki a saját módszerei szerint szeretné tönkretenni LaRoux-t, személyes okokból vezérelve. A helyzet úgy alakul, hogy segíteniük kell egymást, tudják, hogy ugyanazért küzdenek, de nem adják fel hosszú ideig a titkaikat, az igazi identitásuk felfedése várat magára. Közben kiderítik, hogy Roderick LaRoux a hasadékon keresztül egy új eljárással befolyásolni akarja az emberek tudatát. Ráadásul politikai kapcsolatokkal ki akarja terjeszteni ezt az egész univerzumra. Egy űrbéli múzeum, a Daedalusz megnyitójára tervezik az akciót, de aztán egész más események sorozata következik be. 

Sofia és Gideon váltott szemszögből meséli el a történetet, melyet ebben a részben is megszakítanak közbenső szövegek, melyek ezúttal a suttogóktól erednek. Érdemes ezeket is figyelmesen olvasni, és végre sikerül egyre jobban megérteni, miről is van szó valójában ezen a cselekményszálon, hiszen az első rész óta jelen vannak, szervesen a történethez és a szereplőkhöz kapcsolódnak. Kb. a regény felénél óriási meglepetés ért, miután ezen a rendezvényen a főszereplőkön kívül sorban felbukkantak az előző részek főhősei, akik valamilyen módon találkoztak már, vagy épp kötődnek is egymáshoz a múltjuk kapcsán. Erre mondják, hogy összeérnek a szálak! Ugyanakkor ez a találkozó egy traumatikus eseményhez is vezet, ami késélre sodorja a küldetés sikerét. Újra a Korintoszon kell folytatniuk a küzdelmet, lehetetlen körülmények között, romokon átgázolva, zombiszerű, de ártatlan emberek tömegét leküzdve, végül szembetalálják magukat a főgonosszal és társával.

Sofia volt ennek a résznek a hősnője, jó ideje menekül az őt üldöző ismeretlen elől, még a második részben láthattuk felszállni az Avonról. Kitűnően tud alkalmazkodni, átváltozni, meggyőzni bárkit, bármiről, a saját érdekei szerint. Fő célja megbosszulni az apja halálát, ennek érdekében a saját életét is kockáztatná. Gideon karakteréről nem akarom lelőni a poént, ki is ő valójában, jól meglepett. Az nem titok, hogy a legjobb hacker a galaxisban, okos, sőt zseni, amolyan Robin Hood módon is, szívességből is segít annak, aki rászorul, pláne az ügy érdekében. Sofia valódi kiléte őt is meglepi, és ahogy a történet felénél összefutnak a szálak, sorra derülnek ki a sokkoló részletek kettejükről. Gideon gondoskodó, cuki és nagyon rendes, de voltak bekattanásai, amikor nem igazán értettem meg a gondolatait. Én minden részben nagyon szerettem a szerelmi szálat, itt is vonzódnak egymáshoz a főszereplők, lassan kialakulnak az érzelmek, de a bizalom olyan kényes pont, ami nagyon nehezen realizálódik, ez végighúzódik a történeten és az olvasó nagyon de nagyon drukkolhat, hogy révbe érjenek, hiszen ez elengedhetetlen egy kapcsolatban. Nagyon örültem a többiek felbukkanásának, mondjuk Lilac és Tarver szereplésére számítottam is, hiszen ők kötődnek a LaRoux-hoz. Lilac sorsa szorosan összefonódik a suttogókkal is, egészen döbbenetes volt az ő útja a regény második felében, míg végre megoldódott minden. Szegény Tarver, mit élt át mellette, ez annyira nehéz volt, kemény döntések sorozata. Egy ponton a történések még ezt az összetartó társaságot is megosztották, a feszültség az egekbe ugrott. Flynn és Jubilee mindketten segítették az akciót, önzetlen, megbízható barátok, az egymás iránti szerelmük persze töretlen.
Fentiek alapján láthatjátok, hogy ez egy meglehetősen akciódús, fordulatos cselekményű izgalmas befejezése a sorozatnak. A sok izgalom mellett azonban bőven ad gondolkodni valót is. Először is: nem vagyunk egyedül. Ezt leszögezhetjük, a suttogók értelmes, idegen lények, akik meg akarják érteni a világunkat, akik megharagudtak ránk, de nem mindegyikük fordított hátat az emberiségnek. Az emberi érzésekről, tulajdonságokról sok szó esik a regényben, lehet ezekben elmélyedni, milyennek látszunk kívülről, megérdemeljük-e a túlélést, vagy megérett a fajunk a kihalásra. Szerintem ezek a témák még a regény befejezése után is foglalkoztatni fognak. Valaha csillagász akartam lenni. Megérteni a világegyetemet, a távolságot, az időt, a teret. A hipertér felfogása sem könnyű, de szerintem az emberi élet fogalmai még ennél is nehezebbek. A legfontosabb idézet a regényből:

"... a szabad akarat jelenti azt, hogy ember vagy, és senki sem határozhatja meg, hogy milyen utat választasz ebben az univerzumban. A választás a legnagyobb jogunk, a legnagyobb ajándékunk és a legnagyobb felelősségünk."

Szívből ajánlom ezt a sorozatot az izgalmas ifjúsági kalandregények kedvelőinek, számomra újraolvasós minden része, nagy kedvencemmé vált.

Képek: Pinterest

 

Borító: A ruha benne van a történetben, bár annál a jelenetnél Gideon is szmokingot visel.

 

Kedvenc karakter:  Mindenki

 

Szárnyalás: Gideon titkos menedékét imádtam.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lassú égésű a romantikus szál, a szerzők nagyon finoman sejtetve ábrázolják az érzelmeket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

 

 

 

Alix E. Harrow: A Starling-ház

 

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre!

A Tízezer ​ajtó után Alix E. Harrow írónő újabb regénnyel örvendeztetett meg minket, melyet az Agave Kiadó gondozásában olvashatunk magyarul. A Starling-házban egy álmos és hátborzongató kisvárosban, a nevével igencsak kontrasztos Edenben járunk, melyet két épület határoz meg: a Gravely Szénerőmű, illetve a Starlingok rezidenciája. Utóbbi sokkal inkább hasonlít kísértetházra, mint lakóépületre, még annak ellenére is, hogy (elvileg) van állandó lakója.

Tarts velünk a turnén, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről. A turné végén pedig majd egy szerencsés nyertes velünk együtt borzonghat.

Agave, 2024

400 oldal

Fordította: Ballai Mária

Goodreads: 3,85

Besorolás: thriller, fantasy, romantikus

Néha ​egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

Őszinte leszek, csak második nekifutásra keltette fel a figyelmemet a fülszöveg (és a csodálatos borító), de kíváncsian vetettem bele magam a történetbe.

Eden. Ebben a csodálatos nevű, de annál baljósabb, istenhátamögötti kisvárosban él az elárvult Opál és a kisöccse Jasper. A városról sok jót nem lehet elmondani, állandóan köd lengi körül, nincs semmi szép benne, van pár szénbányája, egy zagytározója, itt élt a XIX. századi híres író és illusztrátor, E. Starling, aki csak egy könyvet írt, egy rémisztő gyermekkönyvet, Az alvilág címmel és persze maga a Starling-ház, amiről mindenki tud valami történetet, de egyik sem vidám, sőt az évek során annyi változat kelt útra, hogy lassan már megközelíteni se meri senki.

Opal egyik napról a másikra próbál túlélni, minden munkát elvállal azért, hogy az öccsének jobb életet biztosítson, de egy ilyen kisvárosban ez szinte semmit se jelent. Se normális munka, se normális fizetés nincs. Viszont egyre gyakrabban álmodik a Starling-házról és a hozzá kapcsolódó furcsaságokról. Végül egy szép napon munkából hazafelé sétálva az erdőben megpillant egy kivilágított ablakot. Közelebb menve, a Starling birtok kapujában találja magát és a kapu túloldalán pedig ott áll valaki. Az a valaki pedig Arthur, a Starling-ház fiatal, de annál mogorvább és mufurcabb örököse. A furcsa találkozásnak az lesz a vége, hogy Opal munkát kap a házban, olyan fizetéssel, amit nem tud visszautasítani és így akármennyire is ódzkodik tőle, de a sok rémtörténet főszereplőjének kikiáltott Starling házban tölti a napjai nagy részét. Amit pedig ott tapasztal...

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog ez a regény. Egyszerűen imádtam minden sorát. A szerző annyira ügyesen kelti a hangulatot, hogy szinte éreztem azt a hideget, ködöt, ami az egész várost átjárta. Azt a rettegést, amit a ház okozott és azt a reménytelenséget, amit mind Opal, mind Arthur érzett. Annyira életszagúan írta le a várost, hogy komolyan mondom, a Google-n utánanéztem, hogy tényleg létezik-e hasonló nevű városka Kentucky államban. (tudom, tudom.. nem kell erre mondanotok semmit :).

A külföldön megjelent illusztrált kiadás 

A szereplőkben imádtam, hogy a szerző nem szép, bájos, jóképű, kedves, imádnivaló szereplőket alkotott meg, hanem a városkához idomultak a karakterek is. Opal minden, csak nem szép, a ferde fogaival, a vörös hajával, a beszólogatásaival pont olyan, mint egy olyan személy, aki tényleg napról-napra él, huszonévesen már szinte mindent megtapasztalt, nem gondolja, hogy bármi jó is történhet vele.

Arthur ehhez tökéletes társa, ő más miatt (amit nem árulok el persze, hogy ne lőjjem le a poént) lett megkeseredett, koravén, de akiben még maradt valamennyi jóság.

Nem mondom, hogy azonnal megkedveltem volna bármelyiküket is, de mégis, az írónő szépen lassan csak megszerettette a főhőseinket, akikért végig szurkoltam, hogy történjen már velük valami jó is a sok borzalom után. Ami egyedül nekem picit "sok" volt és fura, az a romantika. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy kialakul valami a két főszereplő között. De nekem valahogy jobban illett volna az egész történethez, ha ez a "valami" inkább barátság, mint szerelem...

Persze nem hagyhatom ki a házat és az azt körülvevő borzongató rejtélyt sem, hiszen az is főszerepet játszott a történetben. Nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjjem le a csattanót, így csak annyit mondok el, hogy imádtam. Imádtam a külsejét, a belsejét, ahogy viszonyult a kedvelt és kevésbé kedvelt látogatóihoz. Szívesen kóboroltam volna abban a fura kertben, jártam volna végig (bár rettegve:D) azt a rengeteg szobát, folyosót és a KÖNYVTÁRAT.

A történet pedig bár lassan indul be, de ahogy bejutunk a Starling-házba, onnantól nincs megállás. Sokszor azt vettem észre, hogy már iszonyú késő van és én még mindig tovább és tovább olvasok, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy még mindig nem tudom, hogy mi is van azon a baljóslatú birtokon.

És a regény vége? Persze anélkül, hogy elárulnék bármit is, szerintem tökéletes vége lett. Pont olyan, amilyennek az ember várja egy ilyen hajmeresztő történet után.

Összességében imádtam ezt a regényt, amit ajánlok mindenkinek, aki kedveli a hátborzongató, de még nem horror történeteket, a sötét fantasy regényeket, a nem megszokott, de szerethető szereplőket és persze azoknak is, akik már olvasták az írónő előző regényét is.

Borító: Gyönyörű, különleges, utal a történetre is

Kedvenc karakter: Opal, Arthur és a Pokolmacska

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom, hogy mi is történik pontosan.. kevés romantika a főhőseink között és megdöbbenés, amikor kiderül, hogy mi is történt

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunkban borzongjatok velünk együtt! Minden állomás könyvértékelésében elrejtettünk egy borzongató képet az egyik szó alatt. A feladatotok, hogy megtaláljátok ezt a fotót és megírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy mit láttok rajta.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 23 - Readinspo
Április 24 - Kelly és Lupi olvas
Április 26 - KönyvParfé
Április 28 - Utószó
Április 30 - Booktastic Boglinc

Május 02 - Könyv és más
Május 04 - Milyen könyvet olvassak?
Május 06 - Csak olvass!
Május 08 - This is my (book) universe
Május 10 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő

 

 

 

Laura Taylor Namey: A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg  Laura Taylor Namey regényét, A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei címmel. Kubai ételek és angol teák találkoznak a Miami-ból érkezett lány és az angol srác ízekben és érzelmekben gazdag történetében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

344 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,77

Besorolás: YA, romantikus, család

 

Váratlanul rátalál a szerelemre – és önmagára?
Lila Reyes élete a feje tetejére állt. Egy tripla tragédia után a szülei elküldik, hogy töltsön el
 három hónapot Angliában a család barátainál, hogy lazítson, és képes legyen az újrakezdésre. Ám a gyér napfényt és a miami ízeket mindenféle szempontból nélkülöző kisváros inkább rémálomnak tűnik számára – amíg nem találkozik Orion Maxwell-lel. A teabolt eladója, Orion mindenáron ki akarja hozni Lilát a gödörből, és önként vállalja, hogy a személyes idegenvezetője lesz. Winchester színes zenei életét és a kies angol vidéket megismerő Lilának nem telik sok idejébe, hogy ne csupán Orion varázsolja el, hanem maga Anglia is. Hamarosan egy új jövő kezd körvonalazódni a képzeletében – vajon mindent maga mögött kellene hagynia, amit eltervezett?

 

Egy nagyobb lélegzetű regény előtt még akartam valami könnyedet beiktatni - mindezt húsvétkor - ezért esett a választásom erre a regényre. Csini a borító, bár nem kifejezetten ugrok azonnal a rajzolt borítókra, inkább a regény megfilmesítése kapcsán látott pár kép adott igazi ösztönzést. Egy tűzrőlpattant latin gasztro-lányt képzeltem el romantikus kalandba keveredni a ködös Angliában, sok finom étel főzésével és egy kis teázással. Tulajdonképpen teljesült a kívánságom.
Lila Reyes az angliai Winchesterbe érkezésével kezdődik a regény, ami nem egy álomutazásnak indult, hiszen a családja vette rá az útra, miután otthon, Miami-ban gyakorlatilag összeomlott az élete. Elvesztette a nagymamáját, aki mellett felnőtt és aki megtanította neki a családi sütős-főzős hagyományokat. Náluk ez duplán fontos, hiszen ebből élnek, családi pékséget működtetnek, amit hamarosan Lila és a 21 éves nővére Pilar vesznek át, mert a szüleik a cukrászat felé orientálódnak ezután. Másik csapás a barátja révén érte, aki a végzős bál előtt dobta, három évi együttjárás után. Mindezek tetejébe a legjobb barátnőjével is összeveszett, mert Steph hirtelen meggondolta magát a továbbtanulás terén, és két évre Afrikába utazott egy segélyszervezetnek dolgozni. Lila összezuhant lelkileg, szívügyileg, és miután már saját magára is veszélyes kezdett lenni, a családja döntött helyette, egy angol nyár majd szépen felrázza, meggyógyítja a lányt. Nagynénje Cate, éppen Winchesterben vezet egy panziót, szíves örömest látja vendégül a nyárra.
Pár nap tespedés után Lilának hiányzik a konyha, így lemerészkedik, ahol pont kapóra jön a segítsége, ugyanis a jelenlegi pék asszonyságnak betegápolónak kell állnia pár hétre. A lány lenyűgözi a helyieket az újfajta sütikkel, falatkákkal, amit a reggelihez és a teához szolgálnak fel. Megismerkedik helyi fiatalokkal, köztük zenészekkel, művészpalántákkal és Orion Maxwell-el is, aki személyesen szállítja a teakülönlegességeket a családi boltjukból. Lila egyre jobban megszereti a kisvárost, az embereket, főképp Oriont, akiknek szó szerint új ízeket hozott az életükbe, és akik neki is tudtak igazán nagy meglepetéseket okozni. Talán még új szakmai perspektívákat is sikerül találnia az új érzelmek mellett, de minden kétséges lesz, miután hamarabb haza kell utaznia egy nem várt esemény miatt.

Empanada ala Lidl

 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, de korántsem mondhatom tökéletesnek. Kezdem a jóságokkal: a legnagyobb pozitív hatást a főszereplő főzés iránti szeretete adta, amit csak csodálni tudok, mert be kell vallanom, hogy én személy szerint utálok főzni. Minden konyhában töltött időt feleslegesnek tartok, és tényleg csak nagyon ritkán "kedvelem" egy-egy étel elkészítését, inkább legyek gyorsan túl rajta. Ehhez képest Lila minden percét megéli a sütés-főzésnek, az előkészülettől a rendrakásig, mélyrehatóan ismeri a fűszereket, az ízek kombinációit, szóval számomra ez lenyűgöző volt. A legegyszerűbb szendvicstől kezdve a bonyolult többfogásos vacsoráig és a rengeteg süteményféléig minden ételkészítés élvezetes a leírásában, de tényleg olyan szinten, hogy még én is kedvet kaptam sütni-főzni. Konkrét receptek nem igazán szerepelnek a regényben, de a megemlített ételeket ki lehet jegyzetelni, utánuk lehet nézni. Persze vannak olyan esetek is, amikor hagyományos angol ételekhez ad hozzá valami kubait, így megbolondítja az ízeket, ezek is figyelemreméltóak. Az ételek mellett szólnom kell a teákról is, amit meg Orion szolgál fel Lilának, szisztematikusan keresve a lány kedvencét. Kicsit emlékeztetett a szitu a Csokoládé regényre/filmre, amikor Roux kedvenc ízét kereste Vianne. (Zárójeles megjegyzés a jobboldali képhez: Mindenképp ki akartam próbálni valamit az említett ételekből, olyan Kelly módra. Úgyhogy a Lidl-ben járva felfedeztem a fagyasztott kajáknál az Empanada-t, úgyhogy vettem belőle és megsütöttem krumplival, kicsicsáztam és teával felszolgáltam magamnak. Nekem ízlett, egyébként marhahúsos volt, a családnak nem annyira.)
A másik értékes adalék a gyászfeldolgozás kérdése. Ez mindig nagyon megérint a könyvekben, itt a nagymama elvesztése volt a főtéma, aki gyakorlatilag közelebb állt Lilához, mint az édesanyja. Ő adta át neki ezt a hatalmas szeretetet és tudást, ami gyakorlatilag a szenvedélyévé vált, miközben a család megélhetését is biztosítja. Szép volt az íve ennek a szálnak, Lila el tudott jutni a tragikus veszteségtől a valóságos továbblépésig, amikor megérti, mit is akar jelenteni a nagyanyja életútja, minden választása magyarázatra lel, és vigaszt, újrakezdést jelent.
Szerettem a kubai kultúrára való utalásokat, a hagyományőrzés fontosságának kiemelését, ezek a dolgok jelen voltak, de nem túltolt mértékben. Egy biztos, a család központi téma, közel állnak egymáshoz, odafigyelnek, vigyáznak egymásra, talán egy csöppet rámenősebben, mint egy átlag család.
A szerelmi szál már határeset a tetszési indexemen, nem éppen a várakozásom szerint alakult. Én úgy gondoltam az angol srác sokkal távolságtartóbb lesz, és a tűzrőlpattant Lila majd bekebelezi, szenvedélyes szerelemre lobbantva. Őszintén szólva az nem a zsánerem, ha a lány lépten nyomon gyönyörűként emlegeti a srácot, közben meg leginkább barátság van köztük. Egészen a legvégén változik valamennyire a helyzet, szóval ezen a téren bizony volt hiányérzetem.
Karakterileg Lila valóban egy szenvedélyes lány, és az elején meg is győzött, hogy megérdemli a sajnálkozást a pasija és a barátnője elvesztése miatt. Később azért ez árnyalódott, kiderült, mennyire szereti elrendezni mások dolgait. Vicces volt, ahogy például akkor is kényszeresen változtatott a recepteken, mikor nem kellett volna, pedig ötször elmondta, hogy ez nem az ő konyhája. Sokak életével megtette, hogy valamilyen szinten beleszólt, aztán meg csodálkozott, hogy mindenki a saját útját járná inkább, kéretlen iránymutatás nélkül. Volt miért magába nézni, örültem a változásnak, ami végbement benne, egy kis önreflexió csodákra képes.
Orion abszolút beleillet a sztereotip angol srác karakterébe, úriember volt, semmi harsányság, okos és kedves. Meg akarta ismerni Lilát, megérteni a lelkivilágát és segíteni neki, közben szórakoztatóan megismertetni vele a környéket és Londont. Neki is volt némi családi problémája, ez közelebb is hozta őket egymáshoz. Szerepelt még rengeteg családtag és barát karakter, akik nem is lehettek volna különbözőbbek, az otthoniak hangosak, aggódók, az új angol ismerősök/barátok egy csendesebb társaság, de vittek tartalmat a történetbe.

Pár dolgot meg kell említenem, ami nem volt ínyemre, például az ismétlődések, a kubai származással kapcsolatban, amit elsőre és másodszorra is felfogtam, később úgy éreztem oldalanként újra megemlíti a szerző, de minek. Aztán volt néhány tinédzser a regényben, akik 16-18 éves korukra már kiforrott művészek voltak. Világhírnévre törő énekesnő, dalszerző, zenekar és festő. Én aki minden ya/na könyvben a főiskolára készülésről olvasok, nekem ez itt nagyon furán jött ki. Persze nem az, hogy valaki tehetséges, inkább az, hogy ennyi idősen már fix az életútja. Lila például vezet egy pékséget, otthon és Angliában is, azért ehhez a szinthez nem elég a tudása, és szörnyű lett volna a regény vége, ha másképp alakul, mint ahogy. A fejlődésnek utat kell adni, 18 évesen még nincs vége egy szakma megtanulásának. 

Összességében mégis azt mondhatom, nagyon örültem, hogy a kezembe akadt a regény, élveztem a főzéseket, rávett, hogy utána nézzek pár kajának, még a lányomat is segítségül hívtam, hogy helyesen ejthessem ki a spanyol szavakat. Nagyon várom a regényből készülő filmet is, kíváncsi vagyok, mennyire lesz sikeres az adaptáció. A színészek mindenesetre szimpatikusak: Maia Reficco (Pretty Little Liars: Original Sin), Kit Connor (Heartstopper)

Képek:  Saját és IMDb

 

Borító: Cuki, a srác hasonlít a filmbéli színészre.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden sütés főzés egy élmény volt.

 

Mélyrepülés: Lila önzősége.

Érzelmi mérce: A szerelmi szál teljesen a young adult keretei között maradt, jelentős érzelmi amplitúdókat a gyászfeldolgozás vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 NYEREMÉNYJÁTÉK

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni az öt állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Hogy hívják Lila nővérét?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.17 Kelly és Lupi olvas
04.19 Zakkant olvas
04.23 Readinspo
04.25 Kitablar
04.27 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

Holly Jackson: Jó kislányok első gyilkossága (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz #0,5)

 

Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténetében a fiatalok Reginald Remy gyilkosát keresik, ám ezúttal csupán játékból. Az 1920-as évekbe helyezett detektívjáték résztvevői mindegyike egy karaktert játszik, de vajon ki a tettes?

Tartsatok bloggereinkkel, és vegyetek részt ti is a nyomozásban!

Ne felejtsétek, hogy egy szerencsés olvasónk a turné végén meg is nyeri a Kolibri kiadó jóvoltából a Jó kislányok első gyilkosságát!

Kolibri kiadó, 2024

148 oldal

Fordította: Horváth M. Zsanett

Goodreads: 3,81

Besorolás: YA, ifjúsági, krimi

HAT GYANÚSÍTOTT, HÁROM ÓRA, EGY GYILKOSSÁG…

A házban halk jazz muzsika szól, miközben az 1920-as évek divatja szerint öltözött fiatalok igyekeznek fényt deríteni arra, hogy ki ölte meg Reginald Remyt.

Még az is lehet, hogy Pippa Fitz-Amobi a gyilkos.

A Little Kilton-i társaság ugyanis detektívjátékot játszik, amely tele van változatos feladatokkal, titokzatos üzenetekkel és persze intrikákkal. Pip nyomozói vénája pedig már itt is megmutatkozik, sőt, az este végén egy merész ötlete támad…

A Jó kislányok első gyilkossága Holly Jackson nagysikerű Jó kislányok… trilógiájának előzménytörténete.

Nem volt annyira rég, amikor az alap trilógiát olvastam és tényleg nagyon szerettem. Ezért nem volt kétséges, ha az írónőnek lenne még mondanivalója velük kapcsolatban, akkor azt nagyon szívesen "meghallgatom".

Forrás

A történet szerint a kis baráti társaság meghívást kap egy nyomozós partira, ami az 1920-s évekbe viszi őket vissza, a Remy udvarházba, ahol az idős Reginald Remyt meggyilkolták a születésnapján. A gyilkos pedig természetesen a meghívottak között van, hiszen egy elzárt szigeten van az udvarház, ahonnan se ki, se be nem lehet menni észrevétlenül. A kis társaság mindegyike külön szerepet kap és még ők sem tudják előre, hogy ki lesz a gyilkos...

Egyszerűen imádtam újra a kis csapattal lenni és velük együtt átélni ezt a partit, ahol finom pizza mellett, próbáltak rájönni arra, hogy ki is ölte meg az idős Reginaldot. Mindenkinek volt saját forgatókönyve, voltak elrejtve nyomok, bizonyítékok és természetesen szükség volt mindenkinél egy kis színészi beleélésre is, hiszen sok esetben el kellett hitetni a többiekkel, hogy mit csinált (vagy nem) az adott szereplő. És persze szükség volt nagyon jó megfigyelőképességre is, amivel persze főhősnőnk Pip volt a leginkább megáldva.

A többiek inkább szórakoztak egy jót, hol elvicceskedték a dolgot, hol csak jól érezték magukat, de Pip.... na ő azonnal felvette a "Sherlock Holmes jelmezt" és attól függetlenül, hogy ő is egy volt a gyanúsítottak közül, nyomozni kezdett.

Persze ennyire nem volna szabad ezt komolyan venni, ahogyan Pip teszi, de hát ismerjük őt már nagyon jól, tudjuk, hogy semmit nem vesz félvállról, így amikor a végén mindenkinek el kellett mondania, hogy kit is gyanúsít, nem véletlen, hogy ő tudja a legösszeszedtebben, legkomolyabban előadni azt, hogy mi is történt és ki volt az elkövető.

Az írónő ezzel a kis történettel nagyon meghozta a kedvemet ahhoz, hogy részt vegyek egy ilyen partin, szerintem rettentő szórakoztató és érdekes is egyben. Utána is nézek, hogy itthon is szerveznek-e ilyeneket:). 

Összességében nagyon jól szórakoztam és mindenkinek ajánlom, aki már olvasta a trilógiát, de még szeretne vissza térni a főhőseink közé egy rövid időre. Azt viszont nem javaslom, hogy ezzel kezdjétek a sorozatot (még akkor sem, ha ez 0,5 résznek van jelölve), hiszen sokkal élvezetesebb, ha már jobban megismeritek a karaktereket és tudjátok, hogy ki kicsoda és mi a háttere. Ez a rövidke történet erre nem ad lehetőséget, így azoknak, akik nem ismerik a csapatot, kevésbé lesz szerintem élvezhető.

Borító: Szerintem nagyon jól sikerült, utal a történetre és figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Pip

Szárnyalás: Maga a program

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Detektívjátékunk az 1920-as években játszódik, és a fiataloknak a korhűség kedvéért be is kell öltözniük a kapott karakterüknek! Úgy döntöttünk, hogy keresünk nektek néhány olyan filmet, ami erről az időszakról szól, és ki kell találnotok a címüket az állomásokon található képek alapján!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

[Blogturné Klub]

Április 10 - Hagyjatok! Olvasok!

Április 12 - Kelly és Lupi olvas

Április 14 - Fanni’s Library

Április 16 - Csak olvass!

Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout #3)

Végre megjelent Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk regénye a Pioneer Books Kiadó gondozásában. Az érzéki romantikát, szívszorító drámát és humort elegyítő Knockemout-sorozat harmadik részéből kiderül, hogy még egy rosszfiú is megtalálhatja a boldogságot a megfelelő nő mellett. Tartsatok bloggereinkkel, és a játék megfejtéséért cserébe megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt.

Pioneer Books 2024.

696 oldal

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Goodreads: 4,44

Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kisváros

Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian - csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer - ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

A Knockemout sorozat első két részét is nagyon szerettem, az Amin sosem leszünk túl és az Amit sosem fedünk fel egyaránt 4,5 csillagot kapott, de a harmadik rész bekerült a kedvenceim közé kerek öt csillagosan, akkor is, ha volt néhány apró szemöldökráncolásom az olvasás során. Ezeket teljesen ellensúlyozta az a nagyszerű szórakozás, ami az első laptól az utolsóig végigkísért. Maga a szerző is kitért arra tényre a regény végén, hogy mennyire hálás ennek a sorozatnak, hiszen ennyi oldalszámon keresztül nyilván fejlődött az írása, és ez teljesen igaz. 

A korábbi részekben sokszor megvillantotta már a szerző Lucian karakterét, minden egyes alkalommal, amikor megjelent a színen, leuralta azt, és olyan lenyűgözően tette, hogy már hatalmas várakozással tekintettem a Sloane-Lucian regényre. Tudni lehetett, hogy kettejüknek kapcsolata a régmúltba nyúlik, egy-két elejtett mondat már részletezte, hogy fiatalon közel álltak egymáshoz. Végre kiderültek a részletek, szép lassan, a fejezetek közé illesztve, mindkét szemszögből olvashattam a múltról. Nekem különösen tetszett a regényben ez a 22 évvel korábbi idővonal, hiszen akkor 16-18 évesek voltak a főszereplők, így sikerült egy kis young adult zsánert is belecsempészni ebbe az amúgy sistergős jelenetekkel alaposan megtűzdelt felnőtt románcba. Azzal, hogy megismertem őket ilyen fiatalon is, sokkal közelebb hozta hozzám a karakterüket, egyébként is imádom a beszökést az ablakon, a nagy beszélgetéseket, a titkos barátságokat, még a közös tanulást is.

A korábbi részekből már tudtuk, hogy ezek ketten nem bírják egymást, állandó a beszólogatás, vagy épp látszólag figyelmen kívül hagyják a másikat. Most viszont kénytelenek találkozni, hiszen Sloane apjának a temetésével indul a történet (egyébként időben nem sokkal a második rész után vagyunk). Sloane szülei, Simon és Karen közel álltak Lucianhez, fiukként kezelték, aki nagyon sokat segített Simon orvosi kezelése kapcsán, volt mit meghálálni, hiszen annak idején Simon segítette ügyvédként a börtönből való szabadulása érdekében. Már korábban a kórház közelébe költöztek, így most Sloane egyedül él a régi házukban, melynek a szomszédságában áll Lucian régi háza. Sloane 16 éves volt, mikor felfedezte, hogy a szomszédban nincs minden rendben, Lucian apja rendszeresen verte a fiát és a feleségét. Odáig fajult a bántalmazás, hogy rendőrségi ügy lett belőle, Sloane hívta a 911-et, pedig megígérte a fiúnak, hogy soha nem avatkozik bele. Lucian többé nem bízott meg a lányban és nem állt szándékában megbocsátani neki. Húsz év telt el, Lucian gazdag cégtulajdonos lett, arrogáns, hideg, kemény főnök. Külsőre pedig kidolgozott testű, magas, jóképű pasi, aki mellett eddig egy nő sem tudott tartósan megmaradni. 

Sloane könyvtáros lett Knockemoutban, különböző társasági és kulturális eseményeket szervez, élvezi a munkáját, igazi könyvmoly. Csakhogy kissé elszaladtak az évek, mostanában döbbent rá, hogy ketyeg az óra, és mielőbb szeretne családot alapítani, hiányzik az életéből egy szerető társ, aki egyben jó apja is lehetne egy gyerekseregnek. Sloane elkezd randizgatni és ezzel lavinát indít el, emlékezzünk vissza Lucian reakcióira, amikor korábban próbált pasizni, ez most hatványozódik. Végül Lucian köt ki az egyéjszakás kalandra foglalt szállodai szobájában, és megnyílnak a mennyek kapui. Amit itt elkezdtek, azt bizony nehéz abbahagyni, mert túl jól illenek egymáshoz, de Luciannek esze ágában sincs tartós kapcsolatba kerülni, így borítékolható az újabb összeveszés. Közben a háttérben tovább folyik a nyomozás a sorozaton átívelő bűncselekmény felgöngyölítése érdekében, itt is vannak fejlemények, amik aggodalomra adnak okot. Végül Lucian úgy dönt, el kell távolodnia Sloane-tól mert csak így tudja megvédeni, Anthony Hugo kifejezetten az ő szeretteire vadászik.

Lucian bizony hosszú és nehéz úton kell, hogy keresztülmenjen, mire eljut a teljesen nyilvánvalóig, Sloane az egyetlen nő a számára. Hiába tudom én olvasóként, mi lesz a vége, attól még nagyon klasszul végigizgultam minden fordulatot. Értékeltem, hogy Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat. A leglényegesebb következtetésekre azonban nagyon későn jött rá, abban is, hogy Sloane nem volt hibás, kizárólag jót akart, és abban is, hogy milyenek is valójában a saját érzései. Mennyi elpazarolt év, fáj erre gondolni, mégsem tudok teljesen haragudni rá, mert olyan fordult elő ebben a regényben, ami nem túl sűrűn, 100x jobban tudtam azonosulni a férfi főhőssel, mint a nővel. Ez nem Sloane hibája, ez Lucian érdeme. Ha pasi lennék, tudnék ilyen lenni szíves örömest, mindig kimondva amit gondolok, szeretek szarkasztikusan szurkálódni is, és soha nem kéne kedvesnek lennem, ha nem akarok, még a haragtartás is stimmel. Imádtam a karakterét, nagyszerűen szórakoztam rajta, álompasi is egyben, de inkább egy álomkarakter. Olyan, aki kívül belül maximálisan eltalált, és pont jó így, ahogy van.
Sloane-ra visszatérve hozzáteszem, nagyon valós volt a karaktere, az érzései, a reakciói egy két lábbal a földön járó nőre utaltak, aki erős és független, okos és gondoskodó, és akit kétszer is mélyen megbántott Lucifer. (Ha pipa vagyok rá, én is így hívom magamban.) Sok közös pontot találtam vele ízlés terén, én is nagy rajongója vagyok Shania Twain-nek, minden említett dal kedvencem volt. És a megemlített könyvek, édes istenem, leesett az állam, mikor kiderült, mi volt a 16 éves Sloane kedvenc regénye, amit az anyjától vett kölcsön: Kathleen E. Woodiwiss: Shanna regénye. Imádom azt a történetet, de a többi említett könyvet is részben ismerem, illetve felírtam magamnak, hogy minél előbb elolvashassam, élükön az Éjfél Könyvtárral. Imádtam, hogy valódi könyvek kerültek a történetbe. (Sajnos végig Éjféli Könyvtárként volt említve.) 
A szerelmi szál - ki ne tudná merre halad ez a cselekményszál - mégis megdobogtatta a szívemet, izgultam értük, és közben csodáltam a spicy jeleneteket, amik szerintem ebben a részben voltak a legjobbak a sorozatból. Talán a viccelődés, a beszólogatás miatt, de felülmúlta az előzőeket. Ezek ketten olyan szellemes, vicces szócsatákat vívtak, amin dőltem a nevetéstől. A humor egyébként az egész sorozat egyik fő erőssége, amit imádnak az olvasók.
Szerintem nem is kell megemlítenem, mennyire jó volt találkozni a korábbi szereplőkkel, zajlik az élet tovább a kisvárosban, ott a nyomozás is, na meg a sok szerelmespár, Steph és Jeremiah párosából egészen sokat kaptam. Meg kell említenem a bromance hármas tökéletességét, amihez Nolan is csatlakozott immár, és külön öröm volt nézni, ahogy a Morgan testvérek védték Sloane-t, a verekedős rész haláli volt, én is kifeküdtem a végére - a röhögéstől. Knox és Nash, menő álompasik vagytok, de Lucian rátok vert.
Én nem tudok panaszkodni a könyv dinamikájára sem, elfogadtam a történések ütemét, egyszerűen imádtam olvasni, pont jó volt, ahogy a szerző megírta. Olyan érzelmeket mozgatott meg bennem és olyan sokrétűeket, egyszerűen nincs már hely hogy részletezzem. Nekem alig három éve halt meg apukám, úgyhogy a gyászfeldolgozás friss és ismerős volt. Aztán ott volt a kapcsolat Sloane szülei és Lucian között, az erre vonatkozó Simon idézet szerintem mindent elmond: "Ha választhattam volna egy fiúgyermeket, az te lettél volna. Vigyázz a lányaimra."
A lelke összetört a valódi szülei miatt, de Sloane szüleiben újakra talált, amit igyekezett meghálálni.
Az epilógusban természetesen mindenki úszik a cukorszirupban, de kit érdekel, örömmel láttam a tíz évvel későbbi énjüket. Igazából még arról is szívesen olvastam volna, hogy az elmúlt húsz évben hogy alakult az életük részletesebben, bár akkor ezer oldalig meg sem állt volna a szerző.
Ami komolyabb homlokráncolást okozott, az az utolsó fordulat, ami erőszakosan hangzott, komoly támadás tulajdonképpen, mégis szinte komikus volt az egész. Részletekbe nem mennék bele, hamar vége lett, és megoldódott a helyzet. Emellett volt pár szófordulat, ami magyarul nyilván nem úgy jött át, ahogy eredetiben, de erről igazából senki sem tehet.

A szerző ezzel a könyvével, sorozatával beírta magát a kedvenceim közé, szívesen fogom olvasni a következő regényeit és szívből ajánlom minden romantika rajongónak.

Képek: Pinterest

Borító: A borító gyönyörű, a cseresznyevirág jelentése is értelmet nyer.

 

Kedvenc karakter:  Lucian, Sloane

Szárnyalás: A visszaemlékezős részek.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Kb 50% után felizzanak a lapok, szerintem a sorozatban itt a legminőségibb az erotika, és persze minden részletében vállalható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték:
 

Mostani blogturnénk minden állomásán a Knockemout sorozat valamely főszereplőjének családnevét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, méghozzá a keresztnévvel kiegészítve. A ráadás kérdés megválaszolásával pedig még tovább növelhetitek a nyerési esélyeteket! 

(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  OILLRNS

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
04.02. – Angelika blogja
04.05. – Fanni’s Library
04.08. – Kelly & Lupi olvas
04.11. – Pandalány olvas