Kate Golden: Peridot ​ígérete (A szent kövek #2)

 

A Szent kövek sorozat folytatódik - megérkezett a Peridot ígérete! Miután nagy vereséget szenvedtek, Kane és Arwen Citrin birodalmába menekül, hogy szövetségesekre leljenek. De senki sem akar összetűzésbe kerülni Lazarus királlyal, és a prófécia szerint az egyetlen esély Evendell felszabadítására, ha Arwen végez a veszedelmes uralkodóval. Ehhez pedig szüksége van a Nap Pengéjére, amit már évek óta elloptak Ónix birodalmából. Újabb kalandok, újabb árulások - vajon a szerelem képes kijátszani a halált? Tartsatok velünk, és a turné végén lehetőségetek nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Anassa Könyvek, 2025

400 oldal

Fordította: Bosnyák Edit

Goodreads: 4,02

Besorolás: fantasy, romantasy, new adult

A ​halál próféciája. A remény fegyvere. A szerelem ereje.

Arwen Valondale a titokzatos Citrin Királyság felé hajózik a Szirén-öbölben lezajlott csata után. Meggyötörve a sokkoló felfedezésektől és újonnan szerzett erejétől, minden fájdalmát és dühét arra az emberre irányítja, aki elárulta őt: Kane Ravenwood királyra.

Ám Kane közelségét nem kerülheti el – együtt utaznak, hogy megszerezzék a Nap Pengéjét, egy legendás fegyvert, amely elválaszthatatlanul összefonódik Arwen sorsával és az egész birodalom jövőjével. Miközben Arwen kétségbeesetten próbálja elfojtani a férfi iránti vonzalmát, a köztük lévő törékeny szövetség egyre bizonytalanabbá válik, Kane ugyanis hajlandó akár a legsötétebb útra is rálépni, hogy biztonságban tudja őt.

Miközben Arwen olyan teremtményekkel, ellenségekkel és varázslatokkal kerül szembe, amelyek minden képzeletét felülmúlják, meg kell fejtenie múltjának titkait, hogy legyőzze a szörnyűséges fae királyt, Lazarust. Ám ha felébreszti magában a fényt, azzal talán nemcsak a saját életét, hanem mindenki másét is kockára teszi, akit szeret.

És elérkeztünk a második részhez. Az első rész tavaly nagy szerelem volt a számomra, az izgalmas történet, a forró szerelmi szál magasra tette a mércét, így kíváncsian vártam, hogy képes-e az írónő megugrani ezt a lécet vagy legalább megmaradni az előző rész színvonalánál.

A történetünk szorosan kapcsolódik az első részhez. (innentől lesz, ami az első részre spoileres lesz, úgy olvassátok tovább). Nem sokkal járunk a Lazarus királlyal való összecsapás után, a kis csapat új szövegségesek reményében a Citrin Királyság felé tart. Arwen teljesen össze van törve, hiszen egyrészt megismeri a proféciát, amely a halálát jövendöli, másrészt Kane-ben is rettenetesen csalódik, hiszen úgy érzi, hogy a szeretett férfi minden tette arra irányult, hogy őt megszerezze és utána felhasználja a céljaira. Kane persze rettentően érzi magát, hiszen egyre inkább beleszeret Arwenbe, de a lány annyira elutasító, hogy egyszerűen maga se tudja, hogy mit csináljon - harcoljon a lányért vagy hagyja inkább békében arra a kis időre, ami még megadatott neki.

Azzal, hogy új szövetségeseket keresnek maguknak, végre kinyílt a világ. Új királyságokat, rémisztő lényeket és veszélyes helyszíneket ismernek (ismerünk) meg, mi meg izgulhatunk bőségesen a főhőseinkért. A Nap Pengéjét nem egyszerű felkutatni, hiszen mindenki csak tippeli, hogy merre lehet és a világ nagy. Az idő viszont egyre fogy.

Forrás

Persze nem lehet kihagyni a romantikus szálat sem. A Citrin Királyságban megkapjuk a már kötelező elemként használatos szerelmi háromszög harmadik "csúcsát" is, Fedrik herceg személyében. Természetesen ő szöges ellentéte Kane-nek, jóindulatú, barátságos, néha én túl naívnak is tartottam, kedves és azt a nyugalmat és biztonságot adná Arwennek, amit Kane a heves vérmérsékletével biztosan nem tudna. A történet legviccesebb jelenetét azok adták, ahol ezek hárman együtt szerepeltek. Fedrik cukkolta Kane-t, aki azonnal ugrott mindenre, Arwen meg nem győzte nyugtatni a kedélyeket. Imádtam ezeket a szócsőrtéket! Persze nem kell sokat azon agyalnunk, hogy Arwen kihez is vonzódik inkább és teljesen nyilvánvaló, hogy Fedrik csak azért került a történetbe, hogy még több legyen a dráma a két főhősünk között. Ettől függetlenül nagyon szerettem a szőke herceget és remélem, hogy nem most hallottunk felőle utoljára.

Kane és Arwen között még mindig izzik a levegő, még akkor is, ha Arwen épp egy kanál vízben meg tudná fojtani a királyt. DE - bár én nagyon szeretem azt, amikor épp mosolyszünet van és kínlódik mind a két fél tudván, hogy a másikat szereti, de mégsem lép egyik sem, de ITT ez nekem picit sok volt. Arwen boldogan adja a szerelmi tanácsokat Marinak, Griffinnek, csak épp magát nem látja, hogy mit kínlódik össze feleslegesen. A nagy macho Kane meg, amit nyüglődött, azzal egy külön könyvet meg lehetne tölteni :). De még ez sem tudta elvenni a kedvemet tőle, mert azért voltak olyan pillanatai, amikor megcsillantotta, hogy miért is retteg tőle mindenki, ha arra kerül a sor, hogy képes a földig rombolni a világot, ha a szeretteit valaki fenyegei és természetesen mennyire figyelmes és romantikus tud lenni azzal, akit szeret. Egyetlen egy dologtól kaptam agybajt, mégpedig attól, amikor is "kismadárnak" nevezi Arwent. Biztosan így szerepel ez az eredeti regényben is, nem hiszem, hogy rossz lenne a fordítás, de engem egyszerűen kivert a veríték ettől a szótól. (pedig még el is magyarázza, hogy miért hívja így a lányt). De a szerző azzal, hogy Kane is saját szemszöget kapott, hatalmas pluszt adott a történethez.

Arwen viszont hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül (ha nem nézzük a gyerekes "utállak, mert átvertél" részét). Az egyszerű fiatal gyógyító lányból egy végtelenül badass főhősnő lesz, aki beleveti magát a kalandokba, sosem a dolgok könnyebbik részét fogja meg és a barátaiért, szeretteiért bármire képes. Imádtam ezért! A nyüglődése pedig bár bosszantó sokszor, de azért valahol érthető is. Te vagy az utolsó tisztavérű tünde, rajtad áll a világ sorsa, persze csak akkor, ha a profécia által megjövendölt módon meghalsz. Hiába találtad meg a szerelmet, ha az "elárult". Közben fel kell nőnöd a feladat súlyához, nem üldögélhetsz egy sarokba behúzódva és rettegve számolni a napokat a halálodig. Ez azért nem kis feladat...

A történet pedig lendületes, sodró, egy percig meg nem áll. Én szinte egy ültőhelyemben kiolvastam a könyvet, annyira vitt magával a sztori. Az írónő nem félt attól, hogy a szereplőit megkínozza, mind testileg, mind lelkileg vagy olyan próbáknak, helyzeteknek tegye ki, amelyik az életüket veszélyezteti. Röviden, a regény nem csak kizárólag a két főhős közti szerelmi szálat húzta ide-oda, hanem kemény, veszélyes kalandokon kellett a főhőseinknek és társaiknak átküzdeniük magukat ahhoz, hogy a Nap Pengéjéhez eljussanak. És akkor még nem is említettem az árulásokat, amelyek sokszor nem várt helyről érkeztek...

És a kötét vége milyen? Természetesen egy nagyon körömlerágós függővég, ami után tuti, hogy olvasni akarod azonnal a harmadik részt!

Összességében nekem bejött a második rész is, bár nem tudta túlszárnyalni az elsőt. A sok nyüglődős, szerelmi civakodást ellensúlyozni tudta a pörgős, izgalmas cselekmény, a pár csavar, amit a szerző beleszőtt a történetbe és természetesen a függővég!

Alig várom, hogy olvashassam a folytatást!

Borító: Gyönyörű, látványos!

Kedvenc karakter: Kane, Arwen, Mari, Fedrik

Szárnyalás: az izgalmas világ

Mélyrepülés: a "kismadár" elnevezés

Érzelmi mérce: izgalmas, néha bosszantó és persze tele romantikával (és +18-s karikás részekkel)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunkban minden állomáson egy drágakő nevét találjátok - de a betűket összekevertük. Az anagramma megfejtését írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

aeimsttz

 

A blogturné további állomásai:

Május 24 - Kitablar

Május 28 - Dreamworld

Május 29 - Kelly és Lupi olvas

Május 30 - Insane Life

Mat Youkee: Negyven ​nap a dzsungel fogságában

 

Mat Youkee könyvében négy uitoto gyermek történetét ismerhetitek meg, akiket 2023-ban negyven napi keresés után találtak meg a dzsungelben. A csodával való határos módon megmenekült gyerekekről bloggereink mesélnek nektek!

Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a Corvina kiadónak hála egy szerencsés olvasónk megnyeri a turné végén Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvet!

Corvina, 2025

240 oldal

Fordította: Lázár Júlia

Goodreads: 4,11

Besorolás: realista, túlélő, igaz történet

2023 júniusában négy uitoto gyermek csodával határos módon túlélt egy repülőszerencsétlenséget az Amazonas menti áthatolhatatlan dzsungelben. A testvérek aligha menekülhettek volna meg az őserdő veszedelmeitől a tizenhárom éves Lesly, a legidősebb lány rátermettsége nélkül. Negyven napi keresés után találtak rájuk a katonákból és indián önkéntesekből álló egységek, akik egy percre sem adták fel a reményt. Varázslatokkal, mítoszokkal, politikai botrányokkal teli világba vezet el ez a történet, amihez hasonlót eddig csak a világhírű kolumbiai író, Gabriel García Márquez regényeiből ismerhettünk.

Őszinte leszek, a történetet már ismertem. Sok Youtube csatornát nézek és egy alkalommal egy youtuber pont ezt a témát dolgozta fel. Azonban, amikor megláttam a könyvet, kíváncsi lettem rá, hogy vajon milyen plusz információkat kaphatok még erről az elképesztő esetről.

A könyv azt a borzalmas és szinte hihetetlen történetet dolgozza fel, miszerint 2023-ban egy kis Cessna gép lezuhant az Amazonas menti dzsungelben valahol Kolumbiában és a repülőn utazó 2 felnőttből és négy gyermekből a gyerekek túlélték a katasztrófát és több, mint 1 hónap után épségben találták meg őket.

A szerzőt is nagyon megindította a történet és úgy döntött, hogy mivel rengeteg kérdés merült fel az esettel kapcsolatban, megpróbál utánajárni ezeknek és írott formában megosztja velünk is. Én pedig lelkesen vetettem bele magam a könyvbe.

Igazából megkaptam sok kérdésemre a választ, de jó pár nyitott is maradt. Számomra a szerző picit nagyot akart markolni, de keveset fogott. A legérdekesebb természetesen az lett volna, ha a gyerekek szemszögét is megkapjuk, de ez körülbelül lehetetlen vállalkozás volt, így maradt a mentőcsapat beszámolója és mivel az nem hiszem, hogy kitett volna egy teljes könyvet, így a szerző körbejárta az egész helyzetet: honnan indult a család, mik voltak az akkori körülmények Kolumbiában, mi vezetett ehhez a tragédiához. Ez érdekes volt, hiszen Kolumbia is az az ország, amiről legtöbben csak a kábítószerek, a kartellek révén hallunk, pedig azért jóval több van abban az országban. Rettentően tetszett, hogy Matt Youkee betekintést enged a dzsungelben élő törzsek életébe, társadalmába, hogy a mai napig mennyire másként élnek, mint mi. Magdaléna a gyermekek édesanyja is innen származott (az Uioto törzsből), ahol a nőknek még mindig a háziasszony, az anya szerepe jut, többet nem várnak el tőlük és nem is akarnak. Magdaléna viszont ennél többre vágyik és látjuk a kétségbeesett próbálkozásait, hogy civilizáltabb életet élhessen. És épp ez az, ami ebbe a tragédiába hajszolja őket.

Érdekes volt látni, ahogyan a modern katonák és a dzsungelben élő törzsek, attól függetlenül, hogy ellenségei egymásnak, hiszen a törzsek gyakran segítik a drogkartelleket, mégis mennyire össze tudtak dolgozni, hogy megtalálják a gyerekeket. Hogy amikor már a „modern” keresési módszerek befuccsoltak, akkor kokalevelekkel, sámánokkal, ráolvasásokkal és népi hiedelmekkel mégis mennyire messzire jutottak. Persze a kétkedés joga mindenkiben ott maradhat, hogy vajon képesek lettek volna a katonák ezek nélkül is megtalálni a gyerekeket? Ez már sosem fog kiderülni.

Az viszont jól látszódott, hogy a gyerekek életbenmaradásának a fő záloga az volt, hogy a családjuk a dzsungelbeli törzsből származott, így jó pár olyan dolgot is megtanultak már kisgyerekként a túlélésről, ami elősegítette azt, hogy tudják, mivel etessenek egy 10 hónapos csecsemőt és magukat, hogy keressék meg a folyót a víz miatt ésatöbbi. Nem hiszem, hogy egy városi gyerek ezeket tudta volna. Persze azon is múlt a dolog, hogy az egyikük már 13 éves volt, így a kisebbeknek útmutatást és segítséget tudott nyújtani. 

Érdekesek voltak a térképrészletek, amelyek mind a repülő útját, mind a tragédia, mind pedig a keresés helyszínét mutatták meg. A dzsungel mindig is veszélyes helynek tűnt és a leírások és beszámolók továbbra is ezt erősítették meg. 

Amit viszont én betettem volna, ha már ennyire a történethűségre törekedett a szerző, pár fotó a keresésről, a roncsról vagy akár a mentőkutyáról, amelyik soha nem lett meg. De igazából ezek közül bármelyikre rá lehet keresni a neten, szóval ez csak az én kekeckedésem. 

Összességében érdekes a könyv, azoknak mindenképpen, akik még nem ismerik ezt a történetet. Azoknak pedig, akik már ismerik, higgyétek el, azoknak is tud újat mondani, hiszen a háttértörténet is körülbelül ugyanannyira izgalmas és érdekes, mint maga a keresés.

Borító: Figyelemfelkeltő és utal a történetre!

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és a ti feladatotok, hogy kibogozzátok őket! Annyit segítünk, hogy mindegyik szónak köze van a könyvhöz.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

zaaomsan

 

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Május 15 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 17 - Könyv és más
Május 19 - Szembetűnő
Május 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 23 - Kelly és Lupi olvas

Liz Moore: Az ​erdő istene

 

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent!

Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött.

Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

21. Század Kiadó, 2025

512 oldal

Fordította: Gömöri Péter

Goodreads: 4,14

Besorolás: krimi, thriller

1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.

Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.

Őszintén szólva nem nagyon tudtam se arról, hogy milyen díjjakat nyert ez a könyv, se arról, hogy melyik híres ember könyvklubjában vagy ajánlójában szerepelt, engem a borítója és még inkább a fülszövege vett rá az olvasásra.

A történetünk ideje 1975, a helyszíne pedig a Camp Emerson nyári gyermektábor, ahol egy reggelre eltűnik az egyik lány, Barbara Van Laar. Ez már önmagában is borzasztó lenne, de Barbara a tábort üzemeltető, a környék leggazdagabb családjának az egyszem gyermeke. Ráadásul ez nem az első tragédia a család életében, hiszen 14 évvel ezelőtt, ugyanitt veszett nyoma a kisfiúknak, a "trónörökösnek", a mindenki által imádott 8 éves Macinak, aki sose került elő. Természetesen a nyomozás megindul, mindenki gyanús, mindenki ujjal mutogat a másikra, a család, a dolgozók, a környékbeli lakosok és még sorolhatnám, többen összefüggést vélnek felfedezni a két eltűnés között, szóba kerül egy sorozatgyilkos is, aki a régi eltűnés idején is a környéken portyázott és a mostani eltűnés idején pedig épp szökésben volt és errefelé tartott. Vajon meglesz Barbara? És vajon mi történhetett 14 éve Macival?

Első körben amikor a kezembe vettem a könyvet, kicsit meglepődtem, hogy ilyen vastag, de ahogy beleolvastam, megnyugodtam, mert olyan szinten olvastatja magát, hogy tényleg gyorsan lehet vele haladni.

Én személy szerint szeretem a nagy, több generáción átívelő családi történeteket, ez a regény pedig az 1950-s évektől egészen 1975-ig tart. A történet fő magva természetesen az eltűnt kislány Barbara keresése, de ahhoz, hogy megértsük mi is történhetett, szükségünk van a család és a környezet megismerésére is. A szerző pedig nem csak simán bedob karaktereket, hogy itt van egy nyomozó, itt van a táborfelügyelő, itt van az anyuka, hanem mind megkapja a saját történetét, melyek egy kirakós egy-egy darabkájának számítanak és amelyek a végére szépen összeállnak. Természetesen mindenki jó részletes, néhol megrázó, legtöbbször drámai háttértörténetet kap, ahol visszatérő elem a férfiak erőszakossága és a nők sorozatos verbális és néha testi megalázása is. Liz Moore nagyon érzékletesen írja le, hogy milyen volt az 50-s, 60-s vagy akár még a 70-s években is a nők sorsa, hogy mennyire nehezen tudtak boldogulni a férfiak uralta világban illetve azt is, ami a mai napig nem változott... ha valaki gazdag, akkor mindent megúszhat. Pénzzel minden elintézhető / megvehető.

Viszont pont ez a sok karakter és történet miatt éreztem úgy, hogy egy szereplő se tudott igazán közel kerülni hozzám. Inkább érdeklődő kívülálló voltam, akit lekötöttek a különféle élettörténetek, de nem tudtam azonosulni / együttérezni egy szereplővel sem.

Ami viszont külön érdekessé teszi a regényt, az az ide-oda ugrálás az időben. A jelennel kezdünk, hiszen épp aznap tűnik el Barbara, majd visszaugrunk az 50-s évekbe, amikor is a nagyon gazdag Van Laar család egyszem örököse Peter, feleségül veszi Alicet, az okos, de nagyon csendes, naiv fiatal lányt. A házasságuk nem túl boldog, a férfi minden szempontból rátelepszik a feleségére, akinek az egyetlen öröme a kisfia, Maci lesz. Majd 1961-re ugrunk át, amikor is Maci eltűnik, Alice pedig teljesen összeomlik. Így szépen lassan a thriller és a családregény összekeveredik és attól függően, hogy épp melyik fejezetet olvassuk, úgy válik ezzé vagy azzá. Számomra valahogy Barbara nagyon mellékággá alacsonyult le egy idő után és őszintén szólva nem is izgatott nagyon, hogy mi is történt vele. Maci eltűnése viszont annál izgalmasabbá vált, minél több apró részletet ismerhettünk meg az ő sztorijából és természetesen a családjáéból. Én sok mindenre gondoltam, hogy mi történhetett vele, a regény címe, a család megismerése engem szó szerint olyan tévútra vezetett, amiről akkorát zuhantam, mint egy ház, amikor végre kiderült, hogy mi is történt a kisfiúval...

És a történet vége? Nem ezt vártam. Nagyon nem ezt vártam. De ettől függetlenül nekem kielégítő volt ez a befejezés is, bár azért kérdéseim maradtak. Bőven. De ez egy ilyen történet, aminél a befejezés után is el lehet mélázni, gondolkodni, hogy ezzel és ezzel vajon mi történhetett utána? Biztos, hogy jó döntést hozott? 

Összességében ez egy nagyon jól megírt, komplex történet, jól kidolgozott cselekménnyel és (számomra) megdöbbentő befejezéssel. Az apróbb hibáitól eltekintve, imádtam és alig várom, hogy a szerző másik regényét is a kezembe vehessem!

Borító: Gyönyörű, különleges, talán túl békés is, ahhoz képest, hogy mi van a regényben

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a történet maga

Mélyrepülés: ami történt

Érzelmi mérce: megrázó, de egyben izgalmas történet is

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mi a legjobb módszer a tűzgyújtásra esős időben?

A) Száraz faágak használata

B) Fák kérgének gyújtása

C) Tüzelőanyagok, mint a száraz fű és levelek

D) Vizes faágak használata

 

A blogturné további állomásai:

Május 08. - Csak olvass!
Május 10. - Olvasónapló
Május 12. - Könyv ésmás
Május 14. - Booktastic Boglinc
Május 16. - Szembetűnő
Május 18. - Ambivalentina
Május 20. - Kelly és Lupi olvas

Jay McLean: Leo (A Preston fiúk #3)

 

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jay McLean: Leo című regényét, mely a Preston fiúk sorozat harmadik része. Leo Preston és a magyar nagypapával rendelkező Mia Kovács gyerekkori barátsága alakul ebben a történetben szerelemmé, de vajon elég erősek az érzelmeik egymás iránt, hogy legyőzzék a közéjük gördülő akadályokat?  Ha kíváncsi lettél a legcsendesebb Preston fiú történetére, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

616 oldal

Fordította: Csányi Virág

Goodreads: 4,41

Besorolás: new adult, romantikus, realista, mentális problémák, család

 

Egyetlen nyár elég volt, hogy örökre megváltoztassa õket…
Hat testvérrel felnővén Leo Preston számára mindig is nehézséget jelentett hallatni a hangját. Míg a testvérei hangosak, mohók és már-már elviselhetetlenek, Leo az örökkön csendes testvér. Aki mélázik. Aki meghallgat. Kívülállóként, távolról és magányosan figyeli, amint az élete elhalad mellette. Elveszetten. Míg rá nem talál a lányra. Leo számára Mia Kovács olyan, akár egy szenvedélybe és odaadásba csomagolt ajándék. És az övé… az ő egyedüli titka, amit senki mással nem kell megosztania. Együtt mindenen képesek felülkerekedni; szívfájdalmon és pusztításon, bűntudaton és megbánáson.
Mia mindenét odaadja a fiúnak, a törékeny szívével egyetemben.
Akad azonban olyan, amit nem oszt meg vele… mégpedig a saját titkait.

 

Nem számítottam rá a kiadótól, hogy ilyen hamar sor kerül a harmadik Preston fiú regényére, óriási köszönet érte. Lucas és Logan regényét is nagyon szerettem, de Leo mindent vitt. Egy pillanatra megdöbbentem, amikor megláttam, hogy 616 oldalas a regény, de így a végén azt mondom, bár több lett volna, mert én minden egyes oldalát szívesen olvastam. Annyira bele tudtam merülni, hogy teljesen kicsekkoltam a valóságból, Miával és Leóval felültem a személyes érzelmi hullámvasútjukra, és velük sírtam, nevettem, átéreztem az érzelmeik áradását, ami hol fent száguldott a fellegekben, hol meg lent a pokolban. Személy szerint nem kedvelem túlzottan a hosszan elnyúló történeteket, de talán a gyerekkori barátságból kialakuló szerelem kivételt képez, főleg, ha ilyen jól van megírva. 

Jó tíz éven át követhetjük ezt a friends to lovers sztorit, ahol bizony sok meglepetés éri az olvasót, semmi lagymatag időhúzás nincs, itt bizony néhány alkalommal az államat kellett keresgélni, olyan plot twisteket dob a szerző az olvasókra, hogy atombombának is beillik. Különösebben nem emlékeztem a korábbi regényekből Miára, Leóra is csak annyiban, hogy csendes fiú, általában visszahúzódó, később Logan könyvében már azt is megmutatta, mennyire támogató, jó testvér. Ebben a regényben visszaemlékezés formájában megismerhetjük a két főszereplőt az első együtt töltött nyártól kezdve, amikor még 11-12 évesek voltak. Mia tulajdonképpen a Preston család házvezetőjének lánya, akit a Preston apuka hívott meg, hogy nyáron néhány hetet együtt tölthessen az anyjával, ugyanis valójában a nagyapja neveli. Sajnos az apukája már sokkal korábban lelépett, és New Yorkban él, egy tech céget vezet, gyakorlatilag alig vannak kapcsolatban. Mia tehát egy eléggé megviselt lelkű, önbizalom-hiányos gyerekként nőtt fel, otthon egyetlen barátja van, Holden, akivel kicsi kora óta minden idejét együtt tölti. Most végre nyaranta legalább kizökken az egyhangúságból, hiszen Leóval barátságot alakítanak ki, a maguk egyedi módján töltik a szünidőt. Egyik nyáron egy gonosz verbális bántalmazás azonban elindítja Miát az érzelmi lejtőn és ebben vastagon benne voltak a Preston fiúk, hiába voltak még gyerekek akkor, van amire nincs mentség. Leo is ott volt és nem tett semmit. Ez éket ver kettejük közé, és nagyon hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra szóba álljanak. 

Erre öt év múlva kerül sor, amikor 17-18 évesek, és szerintem ez az a pont, amikor a történet komolyabbra fordul, és érzelmileg még mélyebbre hatol. A regény szerkezete nagyon tetszett, mert nem lineáris, hanem a jelenből is kapunk jeleneteket, közben pedig a visszaemlékezés is zajlik, ráadásul a kettős szemszögnek köszönhetően mindkét fél gondolataiba beleláthatunk. 

Egyszerűen imádtam ezt a történetet, több szempontból is. Bár ebben a sorozatban távol áll a szerző attól, hogy tökéletes karaktereket szerepeltessen, Mia és Leo különösen nagy puttonyt cipelnek, főleg mentálisan, Miánál viszont fontos tényező a külseje, ami miatt azt a bizonyos végzetes beszólást is kapta. A szerző ezzel egy olyan problémát hozott fókuszba, amivel kevés regényben találkozhatunk, a bulimiát. Ugyanis Mia ettől a beszólástól kezdve hánytatta magát, és ezzel a mentális egészsége mellett a fizikai jólétét is veszélyeztette. Később a futáshoz fordult, képes volt ájulásig futni, a pajtában elhelyezett futópadnak is fontos jelentősége van. A verbális bántalmazás után utolsó mentsvárként az apjához fordult, aki ettől kezdve mellé állt és segítette, míg végül évek múltán sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk. Ez a biztonság sokat jelentett, és őszintén szólva nem is értettem, hogy miért nem történt ez meg sokkal hamarabb. Leónál fizikai probléma nem volt szerencsére, neki a figyelemzavarával kellett megküzdenie, ami hozta magával a bizonytalanságát is, sokáig nem is tudta eldönteni, hogy merre kezdje a felnőtt életet. Az pedig, hogy annál a bizonyos esetnél nem tett semmit, óriási lelkiismeret furdalást okozott, de csak évekkel később kapunk magyarázatot a miértekre. És ezzel a másik nagy kérdéshez is eljutunk, ami a regény fő mondanivalója a szerelmi szál mellett, az a család jelentősége. Leo többször is szembesül azzal, hogy bizonyos szituációkban döntenie kell, hogy a családnak hazudjon, vagy Mia mellé álljon. 

Nagyon érdekes volt Holden karaktere, aki Mia egyetlen igaz barátja (León kívül) ők együtt nőttek fel, szinte szomszédok, és végig arra számítottam, hogy ebből esetleg valami szerelmi háromszög alakul ki, de szerencsére csak barátságról van szó. Sőt, Holden és Leo között igazi bromance barátság alakul ki, ami vicces pillanatokat okozott. Mia egy sebzett lélek, már az incidens előtt is az volt, ezzel együtt óriási utat jár be a gyógyulás útján. Leo pedig egy édes, okos, olvasó fiú, aki időnként eltávolodik, "kicsekkol", szeret egyedül lenni, nehezen talál magára. A család fontos, de a szerelemi vágyódás nem különben, ez akár ketté is szakíthat bárkit. Kettejük fejlődését csodásan írta meg a szerző, az együtt töltött időkben és a külön töltött évek alatt is, olyan mélységeket és magasságokat éltem át velük, amire már nagyon vágytam, hogy végre olvashassak egy ilyen történetet. Ez egy igazi szerelem, ami túlélt minden akadályt, lépésről lépésre épült fel, súlyos buktatókon át, de az egymás iránti érzelmek sosem szűntek meg, még ha a külső körülmények miatt úgy érezték, nincs tovább. A regény majdnem feléig a szereplők gyerekek, majd tinédzser korúak, úgyhogy jócskán részesültem az első szerelem varázsában, közben mindketten megküzdöttek a felnőtté válás nehézségeivel. A regény második fele a felnőttkor, amikor már 22-23 évesek, és nagyon de nagyon sok mindent át kell gondolniuk, hogyan tovább, ugyanis nem is egyszer kap az olvasó a nyakába újabb és újabb bombákat, amik elsöprőek és mindent megváltoztatnak, és amiket természetesen nem spoilerezek el.

Jó volt találkozni a többi testvérrel, bár némelyik nagyon genyó volt, és nem is egyszer. Értek nagy csalódások, de valahogy a helyére kerültek a szálak, mert Mia képes a megbocsátásra, amire én például nem lettem volna képes a helyében.  Tagadásba tette a gyűlöletet, amivel egyet is értek, de bizonyos dolgokat megbocsátani nem mindenki képes, ebből is látszik Mia jó természete.

Megérdemli a szerző, hogy megemlítsem, hogy mennyire tetszett a szöveg minősége, főleg a romantikus részeknél voltam elalélva. Imádom Leót, gyönyörű gondolatokat olvashattam általa, kedvem lenne újrakezdeni a könyvet, sőt az egész sorozatot. Volt némi erotikai is, külön kiemelném, mennyire jól megírtak voltak ezek a jelenetek is.
Érdekesség a történetben, hogy Mia nagyapja magyar származású, vannak magyar szavak is a szövegben, ami a fordításban nem jön úgy át, de azért mégis. Egyébként a nagypapa a legklasszabb mellékszereplő, imádtam a kapcsolatát Miával. Ugyanakkor Mia apjával kevés interakciót olvashattam, így elég homályos maradt, miért alakult ilyen rosszul ez a családi kapcsolat korábban.
Összességében az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt ez a regény, sok érzelmet mozgatott meg bennem, együtt tudtam érezni a főszereplőkkel, úgyhogy megadom a maximum pontszámot, és nagyon tudom ajánlani az egész sorozatot.
A következő rész júniusban jelenik meg angolul, én mindenesetre nagyon várom, az ikrek könyvei fognak sorra kerülni, először Liam regénye. A szerző oldalán el is lehet olvasni a prológusát.

Addig is van a szerzőnek másik sorozata, jó lenne olvasni, főleg, mert kapcsolódik ehhez, a negyedig részben Lucy és Cameron szerelméről olvashatunk, önállóan is olvasható.

 

Borító: Sorozatba illő, nagyon szeretem.

 

Kedvenc karakter:  Mia, Leo

Szárnyalás: Nagy spoiler lenne leírni, de a második feléhez köthető.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lelkileg megterhelő részek is vannak a regényben, de a szerelmi szál mindent visz, nagyon érzelmes és némi erotika sem hiányzik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

  

Nyereményjáték

 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS: HOGY HÍVJÁK MIA ANYJÁT, AKI  PRESTONÉKNÁL DOLGOZIK?

 

 

  

További állomások
05.19 Kelly és Lupi olvas
05.22 Kitablar idézetek
05.26 Veronika’s Reader Feeder

 

 

 

Amie Kaufman, Jay Kristoff: Aurora's End - Aurora végzete (Aurora-ciklus #3)

 

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Amie Kaufman és Jay Kristoff Auróra-ciklus sorozatának befejező részét Aurora’s End - Aurora végzete címmel. Vajon sikerül a 312-es osztag hőseinek menteni a Galaxist?  Kövesd bloggereink ajánlóit és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.  

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Vörös pöttyös

448 oldal

Fordította: Gergely-Péch Éva

Goodreads: 4,21

Besorolás: YA, sci-fi, űrutazás

Mi történik, ha egy csapat lúzert, bajkeverőt és selejtet kérsz fel arra, hogy megmentsék a galaxist egy ősi gonosztól?
Persze hogy az ősi gonosz győz. Azaz várjunk csak… Ne. Olyan. Gyorsan.
Amikor utoljára láttuk a 312-es osztagot, éppen zökkenőmentesen együttműködtek (azaz kiborultak), miközben egy intergalaktikus csata tombolt, és egy ősi szuperfegyver a Föld elpusztításával fenyegetett. Minden szörnyen rosszul sült el, természetesen.
De mint kiderült, nem minden vég egyenlő a véggel, és a csapatnak van még egy utolsó esélye, hogy újraírja a saját története befejezését. Talán kettő is. Ez bizony bonyolult.
Zila, Fin és Scarlett (és MAGELLÁN!): barátokat és ellenségeket szereznek, no meg történelmet írnak? Oké, miért ne?
Tyler, Kal és Auri: összefognak a galaxis két leggyűlöltebb gonosztevőjével? Ööö, oké. Legyen.
De a galaxis tényleges megmentése? Na ahhoz már csoda kell!

Az utóbbi időben egyre többször lepett meg a Könyvmolyképző Kiadó azzal, hogy nem kell minimum egy évet várni a sorozatok folytatására, vagy épp a befejező részekre. Az Aurora-ciklus sorozat második része tavaly év végén jelent meg, ami a szerzők jó szokásának megfelelően brutális függővéggel zárult, kétségbeesve kérdeztem a kiadó munkatársait, mégis mikor jön a befejező rész. Kiderült, hogy ebben az esetben tényleg csak pár hónap várakozásról van szó, hiszen április 22-én meg is jelent a befejező rész.
A második rész értékelésénél írtam is, hogy életem leggyilkosabb függővégéhez volt szerencsém az Aurora lángja végén. Az összes számomra kedves szereplőt, a 312-es osztag tagjait egytől egyig a halál kapujában hagytuk, az őket érő lövések, robbanások előtti pillanatokban. Többségüket olyan ponton, ahonnan egyszerűen lehetetlen a megmenekülés. Kivéve.... ha páran időhurokba kerültek. Amint az már ismert a sorozat olvasóinak, az előző részben három részre szakadt a csapat. Auri, Kal, és a Csillaggyilkos hatalmi harcot vívnak, Tylert épp Saedii menti meg  a halál torkából, amikor egy űrkapszulában menekülnek a GHÜ börtönéből. A maradék űrkadét, nevezetesen Scar, Finian és Zila felrobbannak ugyan, de mivel időhurokba kerültek, időközönként elölről kezdődik a csatajelenetük, ami újra és újra a halálukkal végződik. Ki kell találniuk, miért történik ez, és hogyan tudnak ebből kikeveredni a saját idejükbe, ugyanis ráadásul úgy tűnik, visszakerültek kétszáz évvel korábbra.
Természetesen a cselekményről nem mesélhetek többet, mert itt már minden további információ hatalmas spoilerezés lenne.
Megmondom őszintén, kicsit nehezményeztem a szerzőktől, hogy rettentő hosszan tartották külön a szereplőket a végjátékban, egyszerre három helyen zajlott a történet, ráadásul időben is ugráltunk párszor, és ez alatt nem az időhurkot értem, attól függetlenül is voltak alternatív idősíkok. Természetesen az akciójelenetek mennyiségére nem lehet panasz, egy pillanatra nem álltak le a karakterek, de szerettem volna újra együtt látni őket, egy csapatként, ahogy kezdték a történetet.

Más kifogásom nem is lehet, újra megemelem a kalapom a szerzőpáros előtt, mert megint megmutatták, hogyan kell odaszegezni az olvasót a könyv elé. A világfelépítésben ami eddig esetleg homályos volt, sort kerítettek a magyarázatokra, amit elfogadtam, de meg kell jegyeznem, párszor eszembe jutott Amie Kaufman Lehullott csillagok sorozata, mert itt is találkozhattam némi misztikus magyarázattal. Bizony oda kellett figyelni az olvasás közben, nem lehet átszaladni a fejezeteken, mert sok az utalás, azok a bizonyos tárgyak, jelek, üzenetek, mind értelmet és jelentést nyernek. Nem beszélve a rengeteg idő-tér bonyodalomra, a fizikai jelenségekre, paradoxonokra, bizony sokszor éreztem, hogy elő kéne venni pár csillagászati könyvet, mert nagyon érdekelt a téma. Az időhurok megoldása a cselekményben elég sok időt vett igénybe, szerintem lesznek olvasók, akik soknak találják az ismétlődést, de gondoljunk bele, milyen lehet ezt átélni, hogy 58 alkalommal robbantanak fel, míg lépésről lépésre meg tudod oldani, hogy lelépj a robbanás előtt. A karakterépítés is nagyon tetszett, örültem újra a hétféle POV-nak, mindenkinek jól elkülöníthető saját stílusa van, határozott fejlődés tapasztalható, még a negatív szereplőknél is.
A fő cél tehát a Galaxist átszövő Ra'haam teljes elpusztítása, amihez meg kell javítaniuk a tönkrement Fegyvert, amit az ősök hagytak erre a világra. Persze hogy minden sikerüljön, ehhez összehangolt stratégia kell, amihez bizalomra van szükség, akár a 312-es osztag tagjairól van szó, akár a galaxisunk népeiről. Nehéz bizalomról beszélni, ha ellentétes oldalon álló népekről van szó, vagy épp segíteni kéne a Csillaggyilkosnak, akinek milliárdok élete szárad a lelkén. Akár kicsiben nézzük az eseményeket, akár globális szinten, gyakran felmerültek erkölcsi problémák, szabályok megkérdőjelezése, családi kapcsolatok jelentősége. És ki ne hagyjam az érzelmi szálakat, mert már nem csak Auri-Kal párosának szurkolhatunk, két másik kapcsolat is fókuszba kerül.

A karakterek számomra örökké emlékezetesek maradnak. Auri útja a sorsáról mit sem sejtő telepeslánytól az életét feláldozni is hajlandó Szikráig szép ívet ír le, aki végül rájön a megoldásra, ami feloldozást hoz a világnak és kielégítő lezárást az olvasóknak. Sokat tanult a szeretetről Kaliis-tól, aki felül tudott emelkedni a múltján, és akinek megrendítő volt az apjával való kapcsolatáról olvasni. Kal rengeteget változott..., ahogy a testvére Saedii is, aki egy robotkatona érzelmi szintjéről emelkedett fel, megtanulta, hogy nem az erőszak a megoldás mindenre, nem kell örökké háborúzni. Sokat segített ebben az Alfánk, Tyler. Érte különösen sokat aggódtam, mert több idősíkban is láthatjuk, nagyon nehéz helyzeteken küzdötte át magát, de Ty nemhiába a legjobb stratéga cím tulajdonosa. Ami a regény egyik csillagfénye volt, az Scarlett-hez való ikertestvéri kapcsolata, amit szerintem a harmadik részre már nem kell bemutatnom. Scar a diplomata, csupa mosoly, kedvesség, ééééésss immár egy romantikus kapcsolat részese is, hiszen Finian és ő egymásra találnak. Fin került a borítóra, igazából nem jöttem rá, hogy miért, volt nála hangsúlyosabb szereplő is. Most is megmutatta, hogy a fogyatékossága sosem gátolja, és a humorával fűszerezve elképesztő egy karakter. Akit én a borítóra tettem volna, az Zila, aki ebben a részben is kiveszi a részét a megoldáskeresésben, és a második részhez hasonlóan most is mérföldköveket lép át a fejlődéstörténetében, sőt, kulcsszereplővé válik.       
És ezzel el is érkeztünk a regény befejezéséhez, végre újra egy helyre kerülnek a szereplők, és szembe kell nézniük a feladattal, aminek a megoldása mégsem úgy zajlott, ahogy én azt naivan elképzeltem. Kicsit másképpen, de nagyon magasztosan oldják meg, ennek köszönhetően nem maradt el nálam egy kis könnycsatorna mosás sem.
Úgy érzem, elég jó képzelőerőm van, én imádom, ha a regény arra késztet, hogy filmszerűen jelenjen meg a fejemben a történet. Élvezettel tapasztaltam, hogy a leírások alapján ez nagyon könnyen ment, pörgött a filmem, és annyira szeretném, ha ez tényleg megvalósulna, és készítenének belőle egy sorozatot.      
Összességében nagyon tetszett a befejező rész, talán több időt tölthettek volna együtt az osztag tagjai, de végül is mindenki kivette a részét a végjátékból, és igazán cuki volt a szerzőktől az epilógus, újra elő lehet venni a zsebkendőket. Szívből ajánlom a sorozatot, olyan kevés vérbeli, űrben játszódó Young adult sorozat létezik, olvassátok, érdemes.

Képek:  Pinterest

Borító: Finian.

Kedvenc karakter: Mindenki.

Szárnyalás: Egyszerűen megfilmesítésre kívánkozik, annyira jó kis sorozat lehetne belőle.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Egy kicsit más "végzetre" számítottam, mert Jay Kristoff nem kimondottan híve a boldog befejezésnek, de ez így érzelmes, magasztos lett. Egyébként meg kimondottan kellemes érzelmi szálak alakultak a zárókötetben.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Az igazi rajongók szerintünk már el is olvasták a regény beleolvasóját, így könnyű lesz a játékunkat megfejteni. Minden állomáson találtok egy kérdést az első fejezetből, amire a választ írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

KÉRDÉS:  MILYEN VIHART  PILLANT  MEG  ZILA?

További állomások:
05.06 Kelly és Lupi olvas
05.08 Hagyjatok! Olvasok! extra
05.10 Hagyjatok! Olvasok!

Suzanne Collins: Az aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia #0,5)

 

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Agave Könyvek, 2025

400 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,62

Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA, ifjúsági

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Anno, amikor kiderült, hogy az alaptrilógián felül készül egy újabb regény, egy előzménytörténet, akkor fogtam a fejem, hogy "jaj, miért kell elrontani ezt az egészet?" Aztán persze az Énekesmadarak és kígyók balladája úgy, ahogy volt, megvett kilóra. Így amikor felröppent a hír, miszerint egy újabb regény van készülőben, amelyik Haymitch történetét dolgozza fel, akkor már csak azon izgultam, hogy az Agave Könyvek minél hamarabb hozza el nekünk ezt a regényt is.

A történet szerint félúton járunk kb. az Énekesmadarak és kígyók balladája és az Éhezők viadala trilógia között. Snow elnök már véres kézzel irányítja az országot, a Viadal pedig minden évben megrendezésre kerül. Ebben az évben pont az Ötvenedik Viadalt "ünneplik", ezért kitalálják azt, hogy körzetenként nem kettő, hanem rögtön négy gyereket kell küldeni a viadalra.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik körzetben él az öccsével és az édesanyjával és pont az Aratás napján ünnepli a születésnapját. Valamennyire izgul persze, hiszen neki jóval többször került bele a neve az urnába, mivel szükségük volt plusz fejadagokra, plusz élelemre és ez ugye sajnos ezzel jár. De ő már arra készül, hogy az Aratás után találkozhat a szerelmével, Lenore Dove-val, a covey lázadó lánnyal. Sajnos az Aratás nem éppen úgy zajlik le, ahogy Haymitch szerette volna, mert az egyik kihúzott fiú megpróbál elmenekülni, a Békeőrök megölik, Lenore rögtön lázad, Haymitch megpróbálja megvédeni és ezzel a tettével azonnal "be is biztosítja" a helyét a játékosok közé. Ez nekem már rögtön nagy meglepetés volt, mert én azt hittem, hogy a fiút simán beszavazzák. De ez így már sok mindent előrevetített.

Érdekes volt azt a Haymitchet megismerni, aki még nem volt egy részeges, nyegle, semmi sem érdekel karakter. Egy fiatal fiú volt, tele álmokkal, tervekkel, akinek a szívét a családja és persze a szerelme töltötte be és esze ágában nem volt sem lázadni, sem pedig megöletni magát. De Kapitólium nem kegyelmez senkinek és aki nem odaszületett, és nem ismeri az ottani világot, akinek nem tetszik a fennálló rendszer, azt tönkreteszi, megrágja és kiköpi vagy lenyeli. Igazából nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb, a halál vagy egy életen át tartó szenvedés...

Ami számomra meglepő volt, de IMÁDTAM, hogy rengeteg olyan szereplővel találkozhattunk (persze jóval fiatalabbként), akik a későbbi könyvekben (de persze itt is) elég fontos szerepet játszottak: Plutarch, Effie, Maggs, Beetee, Ceasar Flickerman - annyira jó volt velük találkozni ismét és most már tudjuk, hogy Haymitch miért is kötődött vagy mutatott szimpátiát feléjük a későbbiekben. És persze ott volt Snow elnök is, aki már nem az a fiatal srác volt, akit az Énekesmadarak és kígyók balladájában megismerhettünk. Ő már az a gonosz, rosszindulatú zsarnok volt, aki Katniss és mindenki más számára is komoly fenyegetést jelentett.

És persze az Aréna és a Viadal. Az ember azt hinné, hogy ennyi könyv után a szerzőnőnek már nem lesznek újabb ötletei, mind az Arénára, mind a kihívásokra, mind a borzalmakra. HÁT TÉVEDTEK! Úgy látszik, hogy Suzanne Collins ilyen irányú ötlettára kifogyhatatlan. Képes volt teljesen új Arénát kitalálni, újabb és újabb borzalmakkal, amelyek a szereplőinkre vártak. Nekem picit valahogy rövidre sikerült maga a Viadal, valahogy jóval hosszabbnak éreztem a felkészülést rá, de aztán lehet, hogy tévedek és semmivel se volt rövidebb, mint a többi könyvben.

Egyetlen egy dolog nem jött át nekem - ez pedig a szerelmi szál Lenore és Haymitch között. A fiú folyamatosan a lányról ábrándozott, miatta akarta megnyerni a versenyt, hogy hazajuthasson hozzá (és hogy érzékeljétek, hogy mennyire odavolt a lányért, a SAJÁT CSALÁDJA, az imádott édesanyja és a kisöccse csak másodrendű volt abból a szempontból, hogy haza akart jutni). De mivel a történet elején nagyon-nagyon kevés idő jutott arra, hogy ezt a szerző bemutassa, számomra ez olyan egyoldalú szerelemnek tűnt. Így őszintén szólva nem igazán szurkoltam se Haymitchnek, se Lenore-nak, hogy újra találkozhassanak. Ráadásul nekem Lenore egy az egyben Lucy Gray volt, akit az előző könyvben nem igazán kedveltem.

Viszont meg kell említenem egy szereplőt, akiért teljesen odavoltam. Ő pedig Maysilee. Ő is a Tizenkettedik körzetből érkezett, őt kihúzták a sorsoláson, ami teljes meglepetés volt, hiszen a szüleivel  és az ikertestvérével együtt azon kevés jómódú családokhoz tartoztak, akik azért tudtak így-úgy buherálni azon, hogy minél kevesebb legyen az esélye annak, hogy a gyermekeiket "learassák". Maysilee pedig egy elkényeztetett fruska volt, aki olyan magasan hordta fenn az orrát, hogy akár villámhárítónak is használhatták volna:). Ehhez képest egy olyan erős, bátor lányt ismerhettünk meg a személyében, hogy nálam per pill még Katnissnél is magasabb szintre került ebben a történetben. Szemrebbenés nélkül szembeszállt a Kapitóliummal, segítette az elesetteket, a nála gyengébbeket és percek alatt levedlette az úri modorát. Nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam őt!

Azzal nem hiszem, hogy spoilereznék, ha azt elárulom, hogy Haymitch természetesen túléli a Viadalt - hiszen találkozunk vele későbbiekben is. Itt igazából az a megrázó, hogy ezt milyen áron nyerte el és mi lett ezért a "jutalma". Hogy hogyan lett abból a fiatal, eleven fiúból egy alkoholista, megkeseredett, életunt ember? Az egész regény megrázó, de az utolsó pár fejezet és természetesen az epilógus az, ami kifejezetten sokkoló és ahol kevesen fogják kibírni bőgés nélkül. Én is körübelül a százas zsepicsomag felét elhasználtam, a párom meg nem értette, hogy miért sírok úgy, mint a záporeső.

"Az a pillanat, amikor összetörik a szívünk… Az csak a miénk."

Összességében annyit tudok csak mondani, hogy gyűlölöm Suzanne Collinst, hogy már megint ezt tette velem. De mellette meg ZSENIÁLIS írónőnek tartom, hogy képes még mindig újabb történeteket mesélni ebből a borzalmas világból úgy, hogy nem újabb bőrlehúzásnak gondolom, hanem arra késztet, hogy reménykedjek, hogy nem áll itt meg és kapunk még további regényeket is. Én kivárom. És el fogom olvasni mindet!

A kép forrása: Pinterest

Borító: Tökéletesen illik a sorozathoz és magához ehhez a részhez is!

Kedvenc karakter: Haymitch, Maysilee, Wyatt, Effie, Maggs

Szárnyalás: az összefogás és a barátságok

Mélyrepülés: ezt a világot még mindig nem tudom megszokni. A történet és a világfelépítés jó, mit jó, zseniális, de egyszerűen képtelen lennék itt élni.

Érzelmi mérce: izgulsz, megdöbbensz, haragszol, de mérhetetlenül, szurkolsz, majd egy százas zsepit lazán elhasználsz, úgy sírsz...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

 

A blogturné további állomásai:

Április 8 - Kitablar
Április 10 - Sorok között
Április 16 - Csakolvass!
Április 17 - Hagyjatok! Olvasok!
Április 18 - Utószó
Április 20 - Pandalány olvas
Április 22 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Április 26 - This is my (book) universe.

Április 28 - Dreamworld
Április 29 - Kelly és Lupi olvas 

Ande Pliego: Végzetes ​meghívás

 

Krimiíróként másra sem vágyik az ember, mint hogy találkozhasson a műfaj egyik mesterével, akinek a személyét ráadásul homály fedi. De vajon mi történik akkor, ha az állítólagos workshop véres játékká fajul, a klasszikus krimitörténetek pedig megelevenednek? Derítsétek ki Ande Pliego Végzetes ​meghívás című regényének blogturnéján, vegyetek részt a nyereményjátékban, és szerezzétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

General Press, 2025

416 oldal

Fordította: Kajsza Krisztina

Goodreads: 3,61

Besorolás: thriller, krimi

Hat ​thrillerszerző. Egy írói elvonulás.

Bármit elkövetnének, hogy rajta legyenek a vendéglistán…

A házigazda

A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de a valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.

Az asszisztens

Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.

A játékosok

A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.

A játék

Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…

Miközben egyre erősödik a szigetet a külvilágtól elvágó vihar és egyre nő a holttestek száma, a vendégeknek túl kell járniuk egy olyan gyilkos eszén, aki szó szerint minden trükköt ismer…

„Ínycsiklandóan csavaros… tökéletes a thrillerrajongóknak, akik egy újfajta, zárt szobás gyilkossági rejtélyre éhesek.” – Erin A. Craig

Régebben rettentő sok krimit olvastam (a nagymamám és az apukám adott a kezembe jó pár darabot, ők ezt a műfajt szerették nagyon), de manapság már csak ritkán kerül a kezembe, mert valahogy nem sűrűn találok jót, ami végig leköt,  nem untat és nem jövök rá a felénél, hogy ki a gyilkos.

Viszont a mai napig nem felejtem el Agatha Christie: Tíz kicsi néger című krimijét és azóta is imádom a "pár embert összezárnak egy szigeten / egy udvarházban - kitör valami égzengés, menekülni nem lehet, de köztük van egy gyilkos, aki meg szeretne leckéztetni mindenkit, így a szereplők az idővel és a gyilkossal futnak versenyt" témát egy kriminél. Ez pedig a fülszöveg alapján pont egy ilyen témát ölel fel.

A történetünk szerint, a híres bestseller író, J.R Alastor meghív hat nagyon sikeres thriller szerzőt a magánszigetére, hogy ott egy "alkotói elvonulást" tartsanak. A meghívottak örömmel tesznek eleget a meghívásnak, hiszen mindenki kíváncsi a szerzőre, aki mindeddig titokban tartotta a létezését, viszont most várhatóan végre fel fog tűnni és megismerhetik.

A programot Mila - egy rendezvényszervező tartja kézben, rajta kívül még van két személyzet - egy szakács és egy házvezetőnő. Mila az, aki kapcsolatban áll Alastorral, de a kapcsolat is csak egy okosórán keresztül működik, illetve e-mailek útján, élőben még ő sem találkozott a szerzővel.

A meghívottak között van egy szerzőpáros, Olivia és Rodrigo - akik az életben is egy párt alkotnak, egy híres idősebb írónő, Cassandra, aki állítólag már két férjet is eltett láb alól, egy fiatal nő, Violet, akiknek csak egy regényét adták ki, de azzal óriási sikert aratott, egy jóképű, fiatal író, Ashton, aki a paranormális thrillerével futott be, de bűntudat gyötri gyerekkora óta egy halálos baleset miatt és egy középkorú egocentrikus, de sikeres író, Fletcher.

Alastor az elvonulás mellett egy furcsa, hátborzongató játékot talált ki a vendégeknek, aminek a lényege, hogy dobozokban kapott különböző nyomok és utalások alapján a többieknek be kell azonosítani, hogy kihez melyik szimbólum, jel tartozik, majd mindenkinek be kell vallnia az eltitkolt bűnét, csak abban az esetben nyerhet. Az idő közben rosszra fordul, a szigetre (és a házba) be lesznek zárva, közben szépen sorban hullanak el a meghívott szerzők...

Vajon kicsoda Alastor? Mi a célja a gyilkosságokkal? Egyáltalán ő a gyilkos? Vagy többen is vannak?

Huh, nehéz elmondani, hogy mennyire beszippantott, magával rántott és nem engedett el ez a regény! Kevés esetben történik ilyen, de majdnem a könyv végéig gőzöm se volt arról, hogy ki (vagy kik) a gyilkos(ok)! Persze, azt azért elárulom spoilermentesen, ha odafigyelek az egyik legalapvetőbb dologra, ami egy krimiben történhet, akkor már a történet közepefelé rájöhetek, hogy ki csökkenti szépen sorban a vendégek sorát! De erre persze csak a végén jöttem rá :D.

Az írőnő arra is odafigyelt, hogy nemcsak egy szemszöget kaptunk, Miláét - aki azért ugyanolyan sáros volt, mint a többiek, hanem majdnem mindenki kapott saját gondolatokat, részeket. Ez azért volt eléggé kemény, mert lehet, hogy végigolvastál egy fejezetet az egyik vendég szemszögéből, aztán a következő fejezetben már nem is élt. Vagy végigolvastál egy másikat egy másik vendég szemszögéből, aki olyan ártatlannak látszott a gondolatai alapján, mint egy ma született bárány, aztán végül kiderült, hogy ő a gyilkos.

De ezekkel a saját szemszögekkel életre kelt mindegyik író és ezáltal nem volt az, hogy "csak egynek szurkoltunk, hogy élje túl", mert őt ismerjük, a többiek meg... hát majd kiderül, ki marad meg. Így akár szerethető volt, akár nem, azért majd mindegyik gyilkosság megrázott.

Ami pedig különlegesség volt a történetben, az "Alastor készülő könyvének részei", amivel egyrészt segít a thrilleríróknak, hogy minél jobb történeteket írjanak (sok tényleg nagyon jó és megfogadandó tanács és ötlet van benne!), másrészt pedig szinte előrevetíti, hogy mi is fog történni, csak oda kell figyelni arra, amit ott ír "Alastor". Azt viszont biztosra veszem, ha a könyve megjelenne ténylegesen valóban is, szerintem bestseller lenne!

Illetve nem feledkezhetek meg a köny elején lévő részletes rajzról sem, ami a szállásukat, szobabeosztásukat és a rejtett ajtókat mutatta. Ebből azért hamar rá lehetett jönni, hogy aki ismerte a szállást, az úgy mászkálhatott ki-be a szobákból, mintha ajtók se lettek volna rajtuk! Mondjuk ez sokat nem segített rajtunk abban, hogy rájöjjünk ki a gyilkos!

És a történet vége? Számomra teljesen jó volt ez így, szinte egy tökéletes befejezést olvashattam.

Összességében egy agyafúrt módon megírt, csavarokkal és fordulatokkal teli, izgalmas thrillert olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt. Egy esős délutánra vagy estére (egyedül nem biztos, hogy jó lesz olvasni:)))) vagy akár a strandon is tökéletes olvasmány!

Én pedig megjegyeztem a szerző nevét és ha lesz még regénye, akkor tuti, hogy el fogom olvasni!

A fotó a szerzőnő Instagram oldaláról való. 

Borító: Nem rossz, értem a koncepciót, de nem vagyok elájulva tőle

Kedvenc karakter: Mila

Szárnyalás: az agyafúrt történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom és izgalom és izgalom

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ne feledd, hogy van, amikor az a legbátrabb tett, hogy gyáván meghátrálsz.”

A blogturné további állomásai:

Április 27 - Kelly és Lupi olvas
Április 29 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 01 - Könyv és más